Elég hosszú lett, nemtom befér-e?
A Szlovák Paradicsomban és a Pádisban az a legelső közös pont, hogy mindkét
helyről áradozik és visszavágyik aki megjárta. Nem véletlenül.
Karszt-hegységek rengeteg barlanggal.
A Paradicsom rejti Sztratena fölött Szlovákia leghosszabb huszonegy-kilométeres barlangját.
A Dobsinai-jégbarlangot szinte mindenki ismeri.
A Pádis bejáratánál Kiskoh mellett találjuk Kelet-Európa leghíresebb csepkőbarlangját, az 1975-ben felfedezett Medve-barlangot.
Az 1200 méteren fekvő Pádis fennsíkot 1500-as hegyek veszik körül.
Itt rengeteg eső esik. Az éves csapadékmennyiség meghaladja az 1400 mm-t.
A magyar átlag kb. 600 mm, Podlesoké 648 mm.
Mivel a Pádis fennsíknak más vízlefolyási lehetősége nincs, víznyelők és töbrök nyelik el a rengeteg nedvességet. Ezek alatt pedig barlangi üregek sorakoznak,
nem véletlenül barlangász-paradicsom e hely.
Sokan egy lyukacsos sajthoz hasonlítják a Pádis-fennsíkot.
A vizek eltűnnek és újra előbukkannak.
Rengeteg karsztforrással találkozhatunk itt.
Az újra előbukkanó patakok helyének neve: vízkelet.
Természetesen itt is találunk jégbarlangokat.
A legismertebb az Eszkimó-barlang.
Túra közben útbaejtettük. Lecsúszkáltunk a bejáratáig.
A bejutást mindössze egy Tiltótábla akadályozza.
Mivel a barlang külső termének teteje beszakadt, a beáramló fényben a bejárattól jól láthatóak a barlang névadói, egy kettős jégkupac: az eszkimó és felesége.
Vezetőnk szerint a barlang román elnevezése sokkal találóbb: Élő Tűz.
Télen a felülről beáramló napfény néha olyan, mintha tűz táncolna a barlangban.
A Paradicsomban Dedinky közelében találunk egy látogatható kis csepkőbarlangot.
A Pádisban a két legnépszerűbb túraútvonal része lehet két barlang is.
A Csodavár körút láncok, drótkötelek, vaslépcsők segítségével járható.
Ez már a SZP-t idézi. Itt azonban bőven elkelne még néhány lánc, sziklatálca, létra.
Van az útvonalon egy zúzalékos meredek kőfolyam, ahol nincs mibe kapaszkodni.
Ott az ember szinte szó szerint az életéért kapar, mert az esetleges visszacsúszás a mélybe nem sok jót ígér…
-Nagy különbség, hogy a Parában kézzel vagy lábbal, mindig van mibe kapaszkodni!-
Ami nekem halálfélelem, arra modják a Pádis-járók: - Kell egy kis adrenalin!:)
Visszatérve a Csodavárhoz, az bizony fantasztikus!
Ereszkedünk kb. 300 métert, nem tériszonyos, de sok ügyeskedést igénylő útvonalon egy katlanba.
Ott tör elő egy eddig megbúvó patak és berohan egy barlangrendszer 67 méter magas sziklaszájába.
Sok eső esetén még egy patak és vízesések kényeztetnek bennünket.
A barlangon keresztül fejlámpával még két nagy katlant –várudvart- lehet elérni, ha vízállás is kegyes.
Egyébként egy kis nyerget leküzdve átjuthatunk az egyik várudvarba, kétszáz méteres meredek sziklafalak tövébe, ahol a barlang Alvilág Kapujának elnevezett ásító mélységéből ködszerűen tör elő a pára.
Ha van kedvünk leereszkedhetünk az alvilágba a patakhoz…
A katlanból felfelé vezető morzsalékos szakaszt felejtették el biztosítani.
Fent körbejárhatjuk a katlanokat, és le-lepillanthatunk.
Én nem tettem, mert nagyon a szakadék szélén vezet, a vizesen erősen csúszós út. Naná, hogy esett! Annyira csúszott, hogy helyben elvágódtam. Aki tud, az tud:()
Ahogy a Dobsinai-jégbarlangnak Ruffiny Jenő és társai voltak a felfedezői, a Csodavárnak is van magyar vonatkozása, Tóbiás Miklós erdőmérnök fedezte fel 1887-ben.
Amíg Paradicsom szakadékrendszereinek bejárásában sok korabeli magyar természetszerető jeleskedett, addig a Pádis Czárán Gyulához kötődik.
(Czárán Gyula, 1847-1906. az egyik első magyar turisztikai szakember, útépítő, barlangkutató és szakíró volt, akit „a magyar turizmus atyja” néven is emlegetnek. Az Erdélyi Kárpát Egyesület tiszteletbeli tagja, a Királyi Magyar Természettudományi Társulat és a Magyarhoni Földrajzi Társulat rendes tagja.
Főképp a Bihar-hegységben végzett úttörő feltáró és turistaút építő munkát, részben a mócok segítségével, akiknek bizalmát sikerült megnyernie.)
Czárán egyik legnagyobb eredménye, hogy számos olyan barlangot fedezett fel, melyeket sem a nagy elődök, nehéz megközelíthetőségük miatt pedig sem a helyi lakosok nem ismertek. Egyik kiemelkedő barlangi tevékenysége a Meleg-Szamos vadregényes forrásvidékének feltárása, kiépítése volt, melynek a Szamosbazár nevet adta, benne a 260 méter hosszan végigjárható sziklaalagúttal, az Aragyásza-barlanggal. E csodálatos területeket a Turisták Lapjában ismertette, mely 1905-ben 39 oldalas különlenyomat formájában önállóan is megjelent.
Az Aragyásza-barlang végigjárása nagy élmény! Előtte van egy láncos szakasz, amit felületesen építettek ki.
(Későn kezdődik a lánc, és rögzítéséből hiányzik a szlovák precizítás.)
A Szlovák Paradicsomban és a Pádisban az a legelső közös pont, hogy mindkét
helyről áradozik és visszavágyik aki megjárta. Nem véletlenül.
Karszt-hegységek rengeteg barlanggal.
A Paradicsom rejti Sztratena fölött Szlovákia leghosszabb huszonegy-kilométeres barlangját.
A Dobsinai-jégbarlangot szinte mindenki ismeri.
A Pádis bejáratánál Kiskoh mellett találjuk Kelet-Európa leghíresebb csepkőbarlangját, az
1975-ben felfedezett Medve-barlangot.
Az 1200 méteren fekvő Pádis fennsíkot 1500-as hegyek veszik körül.
Itt rengeteg eső esik. Az éves csapadékmennyiség meghaladja az 1400 mm-t.
A magyar átlag kb. 600 mm, Podlesoké 648 mm.
Mivel a Pádis fennsíknak más vízlefolyási lehetősége nincs, víznyelők és töbrök nyelik el
a rengeteg nedvességet. Ezek alatt pedig barlangi üregek, nem véletlenül barlangász-paradicsom e hely.
Sokan egy lyukacsos sajthoz hasonlítják e területet.
A vizek eltűnnek és újra előbukkannak.
Rengeteg karsztforrással találkozhatunk itt.
Az újra előbukkanó patakok helyének neve: vízkelet.
Természetesen itt is találunk jégbarlangokat.
A legismertebb az Eszkimó-barlang.
Túra közben útbaejtettük. Lecsúszkáltunk a bejáratáig. A bejutást mindössze egy
Tiltó tábla akadályozza.
Mivel a barlang külső termének teteje beszakadt, a beáramló fényben a bejárattól jól láthatók
a barlang névadói, egy kettős jégkupac: az eszkimó és felesége.
Vezetőnk szerint a barlang román elnevezése sokkal találóbb: Élő Tűz.
Télen a felülről beáramló napfény néha olyan, mintha tűz táncolna a barlangban.
A Paradicsomban Dedinky közelében találunk egy látogatható kis csepkőbarlangot.
A Pádisban a két legnépszerűbb túraútvonal része lehet két barlang is.
A Csodavár körút láncok, drótkötelek, vaslépcsők segítségével járható.
Ez már a SZP-t idézi. Itt azonban bőven elkelne még néhány lánc, sziklatálca, létra.
Van az útvonalon egy zúzalékos meredek kőfolyam, ahol nincs mibe kapaszkodni.
Ott az ember szinte szó szerint az életéért kapar, mert az esetleges visszacsúszás a mélybe
nem sok jót ígér…
-Nagy különbség, hogy a Parában kézzel vagy lábbal, mindig van mibe kapaszkodni!-
Ami nekem halálfélelem, arra modják a Pádis-járók: - Kell egy kis adrenalin!:)
Visszatérve a Csodavárhoz, az bizony fantasztikus!
Ereszkedünk kb. 300 métert, nem tériszonyos, de sok ügyeskedést igénylő útvonalon egy katlanba.
Ott tör elő egy eddig megbúvó patak és berohan egy barlangrendszer 67 méter magas sziklaszájába.
A barlangon keresztül fejlámpával még két nagy katlant –várudvart- lehet elérni, ha vízállás is kegyes.
Egyébként egy kis nyerget leküzdve átjuthatunk az egyik várudvarba, kétszáz méteres meredek
sziklafalak tövébe, ahol a barlang Alvilág Kapujának elnevezett ásító mélységéből ködszerűen tör
elő a pára. Ha van kedvünk leereszkedhetünk az alvilágba a patakhoz…
A katlanból felfelé vezető morzsalékos szakaszt felejtették el biztosítani.
Fent körbejárhatjuk a katlanokat, és le-lepillanthatunk.
Én nem tettem, mert nagyon a szakadék szélén vezet, a vizesen erősen csúszós út. Naná, hogy esett!
Ahogy a Dobsinai-jégbarlangnak Ruffiny Jenő és társai voltak a felfedezői, a Csodavárnak is van magyar
vonatkozása, Tóbiás Miklós erdőmérnök fedezte fel 1887-ben.
Amíg Paradicsom szakadékrendszereinek bejárásában sok korabeli magyar természetszerető jeleskedett,
addig a Pádis Czárán Gyulához kötődik.
(Czárán Gyula, 1847-1906. az egyik első magyar turisztikai szakember, útépítő, barlangkutató és szakíró volt, akit „a magyar turizmus atyja” néven is emlegetnek. Az Erdélyi Kárpát Egyesület tiszteletbeli tagja, a Királyi Magyar Természettudományi Társulat és a Magyarhoni Földrajzi Társulat rendes tagja.
Főképp a Bihar-hegységben végzett úttörő feltáró és turistaút építő munkát, részben a mócok segítségével, akiknek bizalmát sikerült megnyernie.)
Czárán egyik legnagyobb eredménye, hogy számos olyan barlangot fedezett fel, melyeket sem a nagy elődök, nehéz megközelíthetőségük miatt pedig sem a helyi lakosok nem ismertek. Egyik kiemelkedő barlangi tevékenysége a Meleg-Szamos vadregényes forrásvidékének feltárása, kiépítése volt, melynek a Szamosbazár nevet adta, benne a 260 méter hosszan végigjárható sziklaalagúttal, az Aragyásza-barlanggal. E csodálatos területeket a Turisták Lapjában ismertette, mely 1905-ben 39 oldalas különlenyomat formájában önállóan is megjelent.
Az Aragyásza-barlang végigjárása nagy élmény!
Előtte van egy láncos szakasz, amit felületesen építettek ki.
(Későn kezdődik a lánc, és rögzítéséből hiányzik a szlovák precizítás.)
Vicces, de igaz.
Bent a barlangban hasznos a szlovákiai kanyonok vizeiben szerzett kőugrálási tapasztalat:)
Megkapó, ahogy fentről a víznyelőkön, töbrökön keresztül beáramlik a fény.
Néhány emelet magasból fénylő gyémántokként zúgnak felénk a vízcseppek.
Több mint kellemetlen lehet fentről belecsúszni egy ilyen töbrökbe…
Néhányszáz méter szintkülönbség leküzdése után kellemes úton érünk fel a Cukorvár-kilátóhelyhez.
Tamásfalvi-kilátóhoz mérhető élmény. Egy kicsit magasabban van.
Szemben sziklafalak, barlangok. Lent a Meleg Szamos-völgye.
Monumentális panoráma. Gyönyörű.
Azután elkezdtünk ereszkedni a Meleg Szamos-völgye felé.
Rövid idő után már egy meredek, csúszdaszerű hasadékban kerestem kapaszkodót.
Nem találtam. A vizes talaj nagyon csúszott.
Mivel 56 éves vagyok és közel 100 kiló, elkezdtem gondolkodni:
-Túl vagyok már a zerge korszakomon, hiányzik nekem, hogy összetörjem magam?
Így azután ketten visszafordultunk, hatan továbbmentek.
A többiek jöttek a vissza a rövidebb úton, de az közel két órával hosszabb lett.
A sok eső miatt megduzzadt Meleg Szamos-szurdokban képtelenek voltak a szokásos útvonalon haladni, ezért néha több emeletnyi magasságban a szurdok falán fűcsomókba kapaszkodva túlélőtúráztak egyet.
Mintha a Paradicsom egyik alig emelkedő, de kiépítetlen kanyonjában túráztak volna a falakon:(
Volt aki érkezés után elsírta magát.
Persze ezek után ronggyá áztunk.
A Pádis néha trükközik az esővel.
Elkezd szakadni, de mire előveszed az esőcuccodat eláll, és ezt ismételgeti.
Ezen az estén mire elhittem, hogy ez igazi felhőszakadás,
már nem volt érdemes felvenni az esőnadrágomat,
mert a nadrágom ronggyá ázott…
Kellemes, meleg eső volt.
Amíg a Szlovák Paradicsomot körbeautózhatod szilárd útburkolaton, addig a Pádist csak egy rajta keresztül vezető földúton tudod megközelíteni.
Kalotaszeg felöl, Havasrekettyén át, nem érdemes csak terepjáróval próbálkozni.
A másik oldalon Vasakőfalva/Pietroasa felől viszont járható személykocsival is. Óvatosan.
Amíg Podlesokból Poprádra járunk bevásárolni, addig itt Vasaskőfalván az ABC-ben érdemes bevásárolni. Ez a helyi idő szerint naponta este 10-ig nyitva tartó pékséggel egybekötött üzlet szinte mindent élelmiszert tart, amire szükségünk lehet.
A falu után 3 km kátyús úton kell kínlódni, de a kőbánya után uniós pénzből rendbe hozták az utat a Boga telepig.
Innen autóval odafigyelve 11 km a Glávoj-rét. A vadkemping.
Itt két boltot is találunk a réten.
Kenyeret-tejet, szalámit, konzerveket, italokat, térképeket árulnak. Meg csokikat és ezt-azt.
Podlesokban szoktunk panaszkodni, hogy vadászni kell a melegvízre.
Itt az időjárástól függ, hogy van-e víz a patakban és a forrásokban.
Van két pottyantós WC, lelkierő kell hozzá. Az erdő aláaknázva.
500 méteres körzetben a kisebb fákat derékmagasságban kivágták tűzrevalónak.
Egyébként gyönyörű a táj.
Több magyar szót hallani, mint mást. Van térerő, és tisztán bejön a Slágerádió.
A domboldalakon tehenek, birkák és lovak legelnek.
A vad tehenek néha megkergetik a túrázókat.
Szerettem volna a fennsíkon sétálgatni néhány órát, benézni a töbrökökbe, ahová
nagy fatörzseket gurítottak a mócok, hogy ne essenek be az állatok az alattuk lévő zsombolyokba.
Sajnos nem jött össze, de vágyom a fennsík bebarangolására…
Állítólag a lovak néha leeszik az ember fejéről a kalapot:)
Rájöttünk, hogy ezek húslovak. Összel utaznak Olaszországba:(
Jártunk még a Háromkirályok vízesésénél. Szépek.
Helyenként elkelt volna ott is a lánc…
A Pádisban nagyobbak az átlagos szintkülönbségek, mint a SZP-ben.
A térkép hátoldalán 1900 m. szintes túrákat ajánl 8-9 órásra.
Az első nap közel 6 km-es túrát tettünk meg 9 óra alatt, mégis elfáradtunk.
Glavoi rét-Csodavár-Galbina szirtek-Eszkimó-barlang-Glavoi rét.
Mi egy esős hét második felében jártunk a Pádisban.
Lehet, hogy ez az oka, hogy a túrázók között szinte csak magyarokkal találkoztunk.
Aki messzebbről jön, nehezebben halasztja el a kirándulást.
Mindenesetre nagyon otthon éreztük itt is magunkat.
Szokni kell, hogy köddel, ködös-esős reggelekkel kezdődnek a napok.
Cserében sok a gomba.
A Paradicsom közelebb áll a szívünkhöz, mert szelidebb, biztonságosabb, de
Szegedtől a Paradicsom 480 km, a Pádis 240 km…
t
