Értem már! Boruljunk le, és imádjuk a szent kőtáblákat, mert minden, amit tudnunk kell, megvan rajtuk (nem Krisztusra vezérlő mester az, hanem az egyetlen dolog, amit szem előtt kell tartanunk), és felejtsük el, h (hála az Úrnak) van a kezünkben egy elég szép kis iratgyűjtemény, amelyben még egy csomó más is le van jegyezve (habár egy-két dolgot, pl. vértől tartózkodás, átveszünk onnan is, csak épp nem tudjuk megindokolni, miért).

Hát nem.

Én (értsd: minden tanítvány) vagyok a frigyláda, bennem, a szívem táblájára van írva az Úr beszéde, én lettem királyi papság, én vagyok Áron kivirágzott vesszeje, engem őriznek szellemi testvéreim, az Úr követei.