Jó, akkor kezdem.

"Meggyőződésem ugyanakkor, hogy a nem hívő is ugyanilyen módon körkörösen érvel, sőt mindenki, mert ismeretünk végső tekintélyének önmagát igazolónak kell lennie"

Tévedsz nagyon. A ismeretünknek nem szabad végső tekintélyének lenni. Ez azt jelenti lehorgonyzunk a múltban. Ami tegnap tekintély volt az ma már elavult. Ismeretünk végső tekintélye annak felismerése hogy nem tudunk mindent, és hogy van új a nap alatt.

Az állítod, hogy " ismeretünknek nem szabad végső tekintélyének lenni" majd egy sorral lejjebb "Ismeretünk végső tekintélye annak felismerése hogy nem tudunk mindent, és hogy van új a nap alatt." Azon túl, hogy ez önellentmondás, mégis honnan tudhatjuk biztosan (ahogy ezt állítod), hogy "nem tudunk mindent"?