Az ószövetségi Mózes tanitás, miszerint szeresd felebarátod, mint önmagad, még a felebarát fogalmát szűken értelmezte. Azokban a szövegekben ugyanis tisztán kiveheteő, hogy felebaráton Mózes kizárolag a "Te néped", azaz a zsidóságot értette.

 

Ezért forradalmi Jézus tanitása, mert a példázataival azt probálta követőinek elmagyarázni, hogy a felebarát: mindenki.

 

Másrészt: ha ha Jézus tanitásait összefüggéseiben vizsgáljuk, akkor érdemes elidőzni az IStneröl szoló példázatokban is. Azaz Isten tökéletes, és erre érdemes törekednie az embernek is. Isten tökéletessége megmutatkozik abban, hogy olyan mint a Nap, egyformán süt jóra, s gonoszra egyaránt.

 

Azaz az embernek sem kell mérlegelnie, kit tekint felebarátjának, s kit szeret. Mindenkit, jót és gonoszt egyaránt.

Sőt, még az ellenséget is szeretni kell.

 

S ha eltűnődünk ezen, nem talájuk e érdekesnek, lehet, hogy a tökéletesedés egyik utja a mindenkit felebarátnak tekintés, azaz önmagunkként szeretjük felebarátunkat.

 

Ám elkéozelhető -e ez alapján, hogy Isten szeretete sem különb? Hogy önmagaként szereti az embert?