Kedves kaviat!
Azt kérdezted, hogy
“...ti mit irnatok hozza ami a lassan lefuto XX szazadot mutatná be?”

IMHO vannak olyan műalkotások, amelyek mindenféle hozzáírás nélkül is aktuálisak maradnak. Múlik ez a témaválasztáson, annak művészi megfogalmazásán stb.
Na most.
A Himnusz pont ilyen.
Vajon történt-e bármi olyan esemény ebben az évszázadban Magyarországon, amiről nem találsz említést a Himnuszban. Szerintem nem.
Ott van a trianoni katasztrófával záruló első világháború, ott van a rettenetes második világháború, ott van a több évtizedes szovjet megszállás és elnyomás, ott vannak az idegen erőknek segédkezet nyújtó, nemzetüktől önös érdekből jobbra vagy balra elforduló magyarok, és - hála Istennek - ott van a felemelkedésbe vettet örök remény is, amelynek eredménye, hogy Magyarország ma ismét Európa része, demokratikus ország.

Számomra hihetetlenül felületes, felszínes az a vélekedés, hogy a Himnusz nem más, mint történelmi szerencsétlenségek listája. Meggyőződésem, hogy Kölcsey szándéka nem egy pechszéria írásos rögzítése volt. Ahhoz, hogy ezt lássa az ember, nem elég elolvasni a Himnuszt. El is kell gondolkodni rajta.
Másként nem lehet megérteni, nemhogy ráérezni, átérezni.

Ahogy én látom, a Himnuszban Kölcsey rólunk magyarokról mond véleményt. Egyaránt felsorolja erényeinket és hibáinkat, ezen belül rendkívüli nyomatékkal figyelmeztet arra, hogy a meglévő tálentumunkkal elért eredményeinket, sajnálatosan könnyen tönkretehetjük a ránk jellemző típushibák elkövetésével (önelégültség, önzőség, pártoskodás stb.). S ezt a véleményét támasztja alá a felsorolt történelmi példákkal, azaz a következmények ismertetésével.
Mindezt azért, hogy jobban megismerjük önmagunkat, és hogy ne kövessük el újra meg újra a már annyiszor elkövetett hibákat.

S hogy miért írta meg a Himnuszt?
Szerintem azért, mert Kölcsey számára a hazaszeretet nem "anakronisztikus", "irredenta", "nacionalista", "soviniszta" stb. egyéb lyó kis (egyébként internacionalista) címkékkel degradált fogalom volt. Úgy látta - és IMHO jól látta - hogy a magyarságnak ahhoz, hogy fennmaradjon a számára adatott nem túl barátságos a környezetben, létfontosságú a nemzeti érzés névvel jelölt kohéziós erő. Hogy képesek legyünk ésszel megélni a hazafiságunkat és időnként - egyszer-egyszer akár önös érdekeinket háttérbe szorítva - tegyünk is érte (azaz értünk) valamit.
Ő pl. azt tette, hogy megírta a Himnuszt.
Mi pedig azt tehetjük, hogy néha-néha elgondolkodunk rajta és az általa feldobott szempontokat is figyelembe véve hozzuk meg döntéseinket.
Hali,
Pirítós