Egy kis alátámasztás, ehhez az újhoz, amit megemlítettem.

Állítás:
a) az apostoli tanításban a nagy parancsolatban felebarátot az atyafira/testvérre értették az apostolok. Így tanítottak róla.

Bizonyítás (Vida fordítás):



Jakabnál: annak kapcsán, hogy a testvérek egymás között személyt válogattak (bejött a gazdag azt előre ültették) hozza fel a királyi törvényt, mégpedig azt, amiről beszéltünk. Olyan értelemben használja tehát a felebarátot, mint testvér. (hisz a személyválogatás is testvér és testvér között történt)


Jak. 2 " halljátok meg, szeretett testvéreim: nem az Isten választotta-e ki a világ koldusszegényeit, hogy gazdagok legyenek hithűségben és osztályrész élvezői annak a királyságnak, amelyet azoknak ígért, akik szeretik Őt? Ti pedig lenézitek (lebecsülitek) a koldusszegényt. Nem a gazdagok hatalmaskodnak-e rajtatok és nem ők hurcolnak-e benneteket bíróság elé? Nem ők káromolják-e azt a szép Nevet, amelyen hívnak titeket? persze ha a királyi törvényt teljesítitek az Írás szerint: szeresd felebarátodat, mint saját magadat! - jól teszitek, ha pedig személyekben különbséget tesztek, bűnt követtek el és a törvény mint törvényszegőket elmarasztal titeket, mert aki az egész törvényt megtartja, de megbotlik egyben, valamennyiben vétkes lett, mert aki ezt mondja: ne törj házasságot, ezt is mondja: Ne gyilkolj!, ha pedig nem törsz házasságot, de gyilkolsz, a törvény áthágója lettél. Úgy szóljatok és úgy tegyetek mint akik a szabadság törvénye által fogtok megítéltetni, "


János a régi parancsolatként említi, hogy aki a fényben van szereti testvérét, nem pedig gyűlöli. Ez a parancsolat szerintem ugyanaz, mint Jakabnál. (erről ismerhető fel) Ugyanolyan értelemben használja, testvérre értve.

Ján. 2 - "Gyermekeim, ezeket írom nektek, nehogy vétkezzetek (célt ne tévesszetek), és ha valaki vétkezik, van szószólónk az Atyánál: a Felkent Jézus, az igazságos és Ő (maga) az engesztelő áldozat a vétkeinkért, és nem csak a mienkért egyedül, hanem az egész világért is és abból tudjuk meg, hogy megismertük, ha parancs(olat)ait megtartjuk, aki azt mondja, hogy ismerem Őt, és parancs(olat)ait nem tartja meg, hazug az, és benne a való(igaz)ság nincs meg, aki pedig megtartja az Igét való(igazság)ban, abban az Isten szeretete célba jutott. Erről tudjuk, hogy Benne vagyunk. Aki azt mondja, hogy Benne marad, köteles (tartozik) úgy járni, ahogyan Ő is járt, szeretteim, nem új parancs(olat)ot írok nektek, hanem régi parancs(olat)ot, amely birtokotokban van kezdettől fogva: a régi parancs(olat) az az Ige, amelyet hallottatok, ismét új parancs(olat)ot írok nektek, ami igaz Őbenne és tibennetek, azt, hogy a sötétség elvonul (múlik) és az igazi fény már ragyog, aki azt mondja, fényben van és a testvérét gyűlöli, a sötétségben van mostanáig is, aki szereti a testvérét, az a fényben marad és megbotránkoztató (megütközés) nincs benne, aki pedig gyűlöli a testvérét, sötétségben van, és a sötétségben jár, és nem tudja hova megy, mert a sötétség megvakította a szemeit "



3. "...mert ez az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást (Ján 13,34), ne úgy, mint Kain, aki a gonoszból volt és agyonütötte testvérét, és miért ölte meg? Mert tettei gonoszak voltak, a testvéréé pedig igazak, nehogy csodálkozzatok, testvérek, ha gyűlöl titeket a világ; mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életre, mivelhogy szeretjük a testvéreket; aki nem szeret, a halálban marad, mindenki, aki gyűlöli testvérét, embergyilkos, és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs birtokában a világkorszakra szóló (aioni) élet. Arról ismerjük fel a szeretetet, hogy Ő értünk a lelkét letette, és nekünk is kötelességünk a testvérekért a lelkünket letenni. Akinek pedig megvan a megélhetése e világon, és elnézi, hogy testvére szükséget szenved, és bezártja szívét (a bensejét) előle, hogyan marad meg az Isten szeretete abban? gyermekeim, nehogy szóval szeressünk, se(m) pedig nyelvvel, hanem tettel és valóságban, ebből ismerjük meg, hogy a valóságból vagyunk, és a színe előtt így nyugtatjuk meg szívünket, hiszen, ha vádol is minket a szívünk, nagyobb az Isten a szívünknél, ismer és tud mindent, szeretteim, ha a szív nem vádol, nyílt bizalmunk van Istenhez, és amit (csak) kérünk, megkapjuk tőle, hiszen a parancsolatait megtartjuk és ami kedves a szemében, azt tesszük "