Hály, evribádi!
Mindenkinek köszönöm, hogy megosztotta a gondolatait.
A topicot elmentem további elemezgetésre.
Érdekesek a reakciók.
Benne van az ember. Tagadhatatlanul. A műveltsége, az intelligenciája, a lelkiállapota, az indulatai, a tolerancia-szintje.
1es kollégákon csodálkoztam (róluk máskor, részletesebben). Másokon csodálkoztam volna, ha pont ebben a topicban hagyták volna ki...
Érdemes a felvetést összehasonlítani némely indulatosabb hozzászólással. Amikor x vagy y olyanon háborodik fel, ami nem az én gondolatom, nem része a topiknyitó felvetésnek, a téma mégis felmerül.
A kulcsszó ilyenkor: a személyiség tartalma.
A felvetés csak apropó a megnyilvánulásra.
És most megint világos lett a számomra, hogy más magyarnak lenni és megint más magyarkodni.

Ennek is hosszú hagyományai vannak. Példa:
Szekfű Gyula: Mit vétettem én? Ki gyalázta Rákóczit? - c. írása.

Vagy a Baranyai Decsi-féle Sallustius-fordítás 1596-ból, ami ezekkel a szavakkal kezdődik: (eredeti írás szerint)
"Iol tudom en azt, hogy az magyar nemzetnec szokasa szerent sokan lesznec az oluasok közzül , kik ezt az en munkamat auag meg vtallyac, auag ugan megis czufollyak es ragalmazzak. De mint hogy en io vegre tiztesseges okokbol czelekedem: affele hituan itiletekcel semmit nem gondoloc."
medwe