Pontosabban: a politika lett a leggyengébb láncszem (ez ugyanis fokozható), mivel előtte is az volt, nem is a legjobb képességű emberekkel töltődött föl, és azokból is sok kikopott, elfáradt, kiszoríttatott.

A közszféra legyűrése a legborzalmasabb, ami egy demokráciában történhet, mert nem tud kialakulni a civil servant ethosza, ami az államot stabilan működteti (lásd: Britannia). A zsákmányelvú politikai pártok a portásig cserélik le a közalkalmazottakat, a tisztviselőket, akik közül a minőségiek a magánszférába menekülnek (tízszer annyiért, mégis fájó szívvel, lásd Vámosi-Nagy Szabolcsot, de még egy jobb portás is talál jövedelmezőbb helyet egy privát védelmi cégnél) vagy sajnos beállnak a sorba, és merőben szakmai ügyeket politikai érdekek alapján bírálnak el, beleértve az igazságszolgáltatást is. 

A minőségük is szükségszerűen romlik emiatt, mert nem a szakmai kontrollnak, hanem a politikai igényeknek akarnak megfelelni, így tehát már a Hülye Járások Minisztériuma is tele van alkalmatlanokkal, ahová szégyenszemre lassan már a József Attila Társaság örök várományos önjelölt elnökét is fölveszik.