A Magyar Himnusz (így, nagybetűvel) szerintem igazi himnusz, csodálatos és felemelő. A magam részéről sokkal magasztosabbnak tartom, mint sok lentebb említett indulókat. Egy jó induló — különösen ha az egy országnak a himnusza — nagyon lelkesítő lehet, de a mi Himnuszunk szerintem sokkal szívbe markolóbb, sokkal mélyebben fog meg. Dallam alapján két olyan nemzeti himnuszt ismerek, amit ugyanebbe a kategóriába sorolnék: a németet és az angolt. A németet is rendesen lassan, méltósággal játsszák, a pattogós előadásmód éppen olyan idegen tőle, mint egyes nemzetközi előadásokban a Magyar Himnusz csárdásosítása.
A szöveg szerintem csodálatos, nem pesszimista. Ez egy ima, aminek nem optimistának kell lennie. Én valahányszor hallom, legalább magamban mondom a szöveget, ha pedig valamilyen ünnepi alkalomhoz kapcsolódik a lejátszása, el sem tudnám képzelni, hogy ne énekeljem. Nálunk valahogy úgy alakult, hogy még szűk baráti körben is (mondjuk Szilveszterkor) mindenki hangosan énekli. A szüleim még kiskoromban megtanították, és ehhez szilárdan ragaszkodom: más nemzetek himnuszát vigyázzban hallgatom, a Magyar Himnuszt éneklem. (Természetesen megfelelő alkalom esetén. Sportközvetítéskor nyilván nem állok vigyázzban minden himnusz alatt.)
Szentül egyetértek azzal is, hogy a teljes verset tudnunk kellene. Annak idején a jogi egyetemi felvételin minden évben visszatérő írásbeli feladat volt a Himnuszból idézni. Nagyon megdöbbentem, mikor kiderült, hogy milyen kevesen tudják.
Szerintem a Szózattal is hasonló a helyzet, amit én amolyan második Himnuszként tisztelek. A dallama ugyan nem egyszerű, de gyönyörű, a szövegét pedig nagyon-nagyon komolyan kellene venni. Szerintem nem szabadna egyszerűsíteni a dallamon, az egyszerűen hamisítás lenne. Meg kellene tanulni. Mindenkinek.
És még — biztosan sokak rettenetére — a Székely Himnuszról is ezt gondolom. Azt nyilván keveset halljuk, de ismernünk kellene. Az is nemzeti kincsünk, történelmünk része.

Pirítós szerintem nagyon jól tette, hogy bemásolta ide a szöveget, Irokéz felhördülését pedig egyszerűen nem értem.

Abban viszont Medwével értek egyet, hogy lejáratni nem szabad a Himnuszt. A jó múltkorában egy kocsmai társaság vonította el egy új hordó sör tiszteletére. Meglehetősen kiakasztott, és ezzel, gondolom, még Wágner sztrovacsek is egyetért! :-)
Azt viszont, hogy ünnepi alkalmakkor énekeljük, jónak tartom, legfeljebb egy kicsit a Szózatot is többet kellene hallanunk.

Üdv: MaCS