"Ez nem egy vacak... hanem a legvacakabb rádió" - mondá 6 éves gyermekem, és igazat adtam neki. A kezdetektől hallgattuk ezt a csodát, egyre kevesebb lelkesedéssel. Az elején még aranyosnak tűnt az "Óvakodva, minthalábát", de amikor egy adásban ötször(!) leadták, végképp kiábrándultunk belőle. (Olvasgattam Medwe blogján a hozzászólásokat. Ott írta valaki, hogy őt vallatni lehetne ezzel a számmal. Ugyanígy vagyok vele.) Maga a történet semmitmondó; mindegyik részben volt időjárás jelentés (minek? egyetlen gyereket sem ismerek, akit az érdekelt volna, hogy milyen idő lesz holnap a mesében), és tele volt nyakatekert kifejezésekkel, valamint idegen szavakkal (egy időben írtam is őket). A mélypont akkor jött el, amikor a színészek az általuk játszott szereplő hangján(?) mondták el nevüket az adás végén. A férfiak által játszott figurákat még csak-csak meg lehetett különböztetni egymástól, de az összes nő ugyanazt a tündibündi hanghordozást használta. Ekkor döntöttük el, hogy ennyi untig elég volt belőle, és inkább előkerestem a '80-as évekből való mesekazettáimat és -lemezeimet.