érintőlegesen szó esett a Himnuszról, de nem sokan fejtették ki a véleményüket. Akik igen, azokat a mai napig (néha jószándékú félreértéssel, néha rosszindulatú ferdítéssel felemlegetik.

Ezért feltenném a kérdést.
Elismerve Kölcsey és az adott költeményének értékeit, továbbá Franz Erkl csodálatosan szívbemarkoló zenéjét,
vajon jó-e, hogy minden ünnepélyes alkalmat (Újév hajnala, olimpiai aranyérem, sátoros ünnepi istentisztelet, vagy nagymise, válogatott mérkőzés, kormány eskütétele, stb.) egy megzenésített panaszkönyv kesergése kísér.
Emléxem, milyen felhördülés volt, amikor a hetvenes évek elején a 68-as változások ellensúlyozó baloldali fordulat idején új Himnusz került szóba,
és a régi Himnusz "leváltása" nyilván ugyanúgy nem jöhet szóba, mint mondjuk Erdély visszacsatolása.
Mégis, számomra valami különös anakronizmus, hogy egy önsorsrontásban élenjáró nép a mai ünnepein is folyamatosan a zivataros századait emlegeti.