Szerintem egy politikusban nem kell hinni. Vagy ha mégis, az legyen egy Gandhi vagy Mandela, legalább. Azt kell nézni, hogy nekem megfelel-e (elvekben, értékekben, gazdálkodásban, bármi másban), és akkor támogatom. Kritikusan, de támogatom, mert alapvetően egyetértek a céljaival.

 

Mivel a demokratikus politika érdekeken és alkukon alapul, a becsületes beszéd ez volna: Gyurcsányra tettem, mert: 1./ a másik Lónak nem kellettem, levetett volna ahátáról, de nem is nagyon kedveltem 2./ ez tűnt jó befektetésnek, mert láttam, ahogy leveri a másik Lovat a népszavazáskor 2004-ben, láttam, ahogy hidegre teszi legnagyobb pártbeli ellenlábasát (KE-választás) 3./ alatta meg tudtam élni, de elrontotta, ezért most hideg évek jönnek, és most nagyon haragszom rá.

 

Ez volna az egyenes beszéd. Ehelyett kapjuk a kaszárnyát, a szebb jövőt és fogunk még mást is.

 

Gyurcsány hazudott a kampányban, ez tény. Be is vallotta, bár sajnos nem nyilvánosan, ez hiba. De ugyanezt tette a Fidesz is: Rosszabbul élünk... - ami számszakilag eleve nem volt igaz. 

 

A kérdés tehát ugyanaz: mitől lett volna jobb a másik Ló?

 

Hiszen ha a Fidesz csak részeiben tartja magát a kampánylogikához (rosszabbul élünk), akkor életszínvonaljavító intézkedéseket kellett volna hoznia hatalomra kerülése esetén, legalábbis néhányat, hogy a villamosan sanyarú arccal utazó emberke felderüljön kissé, és a lehangolt munkássisakos krapek szemében is tompuljon a keserűség, a nagymamáról már nem is beszélve. Ez még jobban aláásta volna az államháztartást, és a mostaninál is rosszabb helyzetből köszönthette volna az ország az ajtónkon udvariasan kopogtató pénzügyi válságot.

 

Vagyis: egy rút, de legalább praktikus hazugság helyett választhatott volna Eszter egy csinosabbat, de pusztítóbbat is egyben.