Visszakanyarodnék egy percre ahhoz a képzletbeli politikai lóversenypályához, ahol az általad idézett, itt már többször megbeszélt cikkből értesülheettünk arról, hogy Babarczy rossz lóra tett.

 

Hogy is van ez? Mit jelent ez a kifejezés?

 

Miért tesz az ember egy lóra, akár tétre, akár befutóra, akár más fogadási konstrukciókban?

 

Mert az gondolja, úgy hiszi, úgy véli, sőt: úgy tudja, hogy az a ló jobb, kitartóbb, fürgébb, jobb a start-cél felkészítése, mint a többinek, jobb a staminája, robbanékony, nem hisztis, nem veti le a zsokét egy méterrel a cél előtt, stb.

 

Miért gondolom ezt?

 

Azért, mert ha a turfra kilátogató polgár nem így vélekedne az adott paripáról, akkor nem venne rá tikettet. Nem tenne rá. Rossz lóra nem tesz az ember, bármilyen furcsa is, hanem olyan lóra tesz, amelynek bízik a győzelmében. 

 

A dolog annál is cifrább, mert ez a Ló győzőtt! Befutott első helyen, a zsoké nyakába akasztották a babérkoszorút, a paci pedig dupla abrakot kapott, az extatikus hívek narancsos buktát kaptak ingyen a Köztársaság téren. A Lóra fogadók a levegőbe dobálták kalapjukat, majd tódultak a kasszához a nyereményért.

 

És az odds szépen is fizetett... Nem is egyszer, többször.

 

Mi történt később?

 

A Ló egy ideig még szépen futott, de aztán párszor felbukott, idővel pedig nem is indították újra. Visszavitték a vidéki telephelyre, tenyészménnek, egyhamar nem fog újra versenyezni.

 

Erre jön itt nekünk egy fogadó, aki többször is kasszírozott az illető Lovon, és amikor az már szakadt inakkal vánszorog, rádöbben arra, hogy "rossz lóra tett" - annak idején. Visszamenőleg.

 

És már bánja, hogy nem az akkor harmadikra tett...

 

Ki a hibás tehát? A Ló, természetesen.