Kedves oncogito!

A nagy parancsolat szerint a felebarátot kell szerint, amiről eddig beszéltünk. Az nem jó vita (vitamódszer), hogy te az eddigit félretéve (mintha nem lenne fontos) új és új dolgokat hozol be, ha az eddigiekben sem jutunk valamiféle konklúzióra és valójában átléptük. Ha egy lépésre sem tudunk eljutni, ha az egyszerűben nem tudunk megegyezni, akkor miért lépjünk tovább? A nagy parancsolatban A felebarát szeretete van (amitől függ a törvény és a próféták, és ami ama keskeny út is), nem az ellenségé, remélem ebben (az egyszerűben) egyet tudunk érteni. Vagy nem?


Véleményem szerint az ellenség szeretete több (és ezt írja is, hogy ha ... tesztek akkor mi a jutalmatok? Mivel tesztek többet?), de ez nem jelenti azt, hogy a nagy parancsolat érvényét vesztené, vagy nem lenne fontos, vagy valamiféle fülölírása lenne az, amit idéztél az ellenségről annak, hogy a nagy parancsolat: szeresd felebarátodat, mint magadat.

Szerintem az ellenség is felebarát, azaz irgalmasságot cselekszik (vagy atyafi: III. Móz. 19:17-18 - Érdekes, hogy itt igazából az ellenségről van szó aki felebarát), de éppen nem, de éppen kiesik abból (akár Péter, amikor sátán, azaz ellenség lett), éppen igazságtalan, vagy éppen irgalmatlan stb. Persze az is írva van tudtommal, hogy az ellenséggel való jócselekedet (azaz gonoszra jóval) eleven szén (azaz ítélet) az ellenségen és Isten haragjának való helyt adás. Ez pedig azért jó (és azért szeretet), mert az ítélet az igazságosságot és a jót szolgálja/munkálja (ha Istentől jön és nem embertől), azaz szeretet is egyben, mert Isten kezébe helyezi azt, aki jó és könyörülő, de ettől még igaz az, hogy ítélet, eleven szén.

Viszont van arra példa a Mesternél, hogy nem cselekedte meg ezt a többet a hatalmasokkal. Pl.: nem tartotta oda a másik arcát az őt igazságtalanul verőnek, hanem kérdőre vonata, vagy nem válaszolt (azaz megszakította a közösséget) az őt faggató Heródessel, vagy Pilátussal. stb. Nem tett velük ezzel se jót, se rosszat egyszerűen szóba sem állt velük. Mit gondolsz, miért?

Üdv