Elgondolkodtató megállapítás, bár nem gondolnám helytállónak, sőt, megkockáztatom: így, ebben a formában téves is. Igaz ugyan, hogy ha nem is expressis verbis, de implicite mindenképp az élet - köznapi értelemben vett - értékét firtatta Schopenhauer. Ám Rosenzweiggel ellentétben azt gondolom, ő bizony a objektív értelemben vett életnek, a természetben kibontakozó szerves entitások létezésének az értelmére is rákérdezett (még ha ezt csak utólag, gondolatrendszere kifejtése után tette meg); ennyiben (is) romantikus volt és klasszikus filozófus, aki modern gondolkodóként is egész életében a filozófia talán legtradicionálisabb kérdését kutatta. Tehát nemcsak az élet értéke, de értelme és lényege (!) is felmerült nála. Elég, ha csak a kanti Ding an Sich schopenhaueri továbbgondolást említem, vagy a buddhizmusból kölcsönvett "Maja fátyla" gondolat fontosságának hangsúlyozását, amely mind-mind a világ lényegével, (eidoszával) kapcsolatos, arra utal. Az egész akaratmetafizika semmi másról nem szól, mint éppen a világ lényegéről, arról az immanens princípiumról, amely fundamentuma az empirikus világnak és konstituálja azt. Továbbá nem tartom Schopenhauert olyan mértékben szubjektivista-individualista gondolkodónak, ahogyan például (és tipikusan) Kierkegaard-t szokás tartani. Alapvetően az ellenkezőről van szó: Schopenhauer az általában vett életnek, s benne az emberi életnek az objektív lehetőségeit, a mindenkori individuum előtt feltáruló perspektívákat, az emberi létforma sajátosságaival szemben tanúsítható (vagy inkább: tanúsítandó?) lehetséges maximákat (modern kifejezéssel élve: attitűdöket) vette górcső alá. Számtalan schopenhaueri gondolatot, kontextusukkal idézett bekezdést lehetne citálni a fentieket bizonyítandó. De a leghasznosabb persze elolvasni a főművét.

Sokan, sokféleképp értik és értették félre Schopenhauert, ahogyan sok más filozófust is, pl. Kantot, Hegelt, Spinozát (vagy hogy a talán legeklatánsabb példát hozzam: Nietzschét), és a sort jócskán lehetne még sorolni. Szerintem Franz Rosenzweig is jószándékúan bár, de helytelenül interpretálja a schopenhaueri intenciókat. Ahogyan akár én is tehetem. (Bár ha ezzel valaha is szembesülnöm kellene, az életem egyik legnagyobb blamázsa volna és alapjaiban kérdőjelezné meg az elmúlt 4 év stúdiumainak létjogosultságát.)

Ui: a filozófia, a valódi (és nem szofista) filozófia érdekes mindenhogy, akár igaza volt Franznak, akár nem! :-)