Hadd kezdjem néhány Franz Rosenzweig-idézettel. Rosenzweig, akit Martin Heidegger mellett sokan a 20. század legjelentősebb gondolkodójának tartanak, az európai filozófia történetét az ióniaiaktól egészen a jenaiakig, kizárólag a mindenség lényegére kérdező idealizmusként tartja számon. Arthur Schopenhauerrel, a kései Friedrich Schellinggel, mindenekelőtt azonban Friedrich Nietzschével viszont - sok más gondolkodóval és történésszel megegyező meggyőződése szerint - radikális fordulat következett be a filozófiában. "Schopenhauer volt az első a nagy gondolkodók közül, aki a világnak nem a lényegére, hanem értékére kérdezett. Ami a legnagyobb mértékben tudománytalan kérdés. Schopenhauer ugyanis tényleg úgy értette, hogy a világnak nem az objektív értékére, 'valami' számára való értékére, 'értelmére' vagy 'céljára' kell rákérdeznünk - így az csupán a lényegre vonatkozó kérdés egy másik megfogalmazása lenne -, hanem az ember, talán egyenesen az Arthur Schopenhauer nevezetű ember számára való értékére."

Innen: http://www.matud.iif.hu/04nov/03.html


Ha elfogadjuk a fenti értelmezést (és miért ne?!), akkor ezzel a fordulattal kezd izgalmassá válni a filozófia - jelentsen ez bármit is.