B. Anikó válasz | 2009.07.03 12:21:41 Š (16501)

Érdekes viszont, hogy a nők mennyivel hajlamosabbak a férfi kiválóságát tisztelni rútságaik mellett is, és ez nem magyarázható kizárólag társadalmi okokkal, például az alávetettséggel.

 

Általában egyszerűbb (okosabb) tisztelni a férfiakat, mint vitatkozni velük... :)

Előzmény: Doppelstangel (16488)

 

 

B. Anikó tehát okosnak tartja magát. Okos nőnek. De legalább annyira okosnak, hogy tudja, nem érdemes vitázni a férfiakkal, érdemes úgy tenni, mintha a nők tisztelnék őket.

 

Több kérdés vetődik itt föl. Mindenekelőtt idézem a banalitást, amely még a közhelyigazság szintjét sem üti meg, kevés ilyen van, ez a kevesek egyike: „a férfiak nem szeretik az okos nőket”.

 

Ez az állítás nemhogy nem igaz, de teljes értelmetlenség. Mindenekelőtt azért, mert a „férfiak” fogalma alatt nyilvánvalóan csak az okos, művelt stb. férfiak értendők. Hiszen az, hogy a „férfiak nem szeretik az „okos nőket”, kizárólag az „okos” (jobbára csak okoskodó) nők (ilyen pl. B. Anikó, Babarczy stb.) problémája. Márpedig az úgynevezett „okos nőt” (mind az okost, mind az okoskodót) eleve nem érdeklik a buta férfiak, így azután az sem érdekli az „okos nőt”, hogy a buta férfiak szeretik-e az okos nőket, vagy sem, számára indifferens a kérdés.

 

Tehát „munkahipotézisként” egészítsük ki a gyönge banalitást: az okos férfiak nem szeretik az okos nőket.

 

Ez már közelíti a valóságot, ám ez sem igaz, sőt egyáltalán nem igaz.

 

Az a helyzet ugyanis, hogy az okos, értelmes férfiaknak nincs viszonyuk a nő eszéhez. Tehát az okos férfi számára, ha nem is teljesen, de lényegileg mindegy, hogy a nő okos-e, vagy sem.

Az ideális nő gyöngéd, kedves, erős, egészséges (illatú), őszinte, értelmes – és igen, lehet okos is. Ilyen az ideális nő, csakhogy ehhez még hasonló sincsen.

A nők szeretik azokat a férfiakat, akik úgymond megnevettetik őket. Ami azt jelzi, hogy az ember igazából az unalomtól fél (túl a betegségen persze), akár tudja ezt magáról, akár nem. Mármost a társas unalom az, amely a legnehezebben viselhető, és az okos férfi már csak ezért sem idegenkedik az okos, értelmes nőtől, ti. a humorérzék mellett az értelem az egyik alaporvosság az unalom ellen.

 

Tehát axiómaszerűen azt lehet mondani, hogy az okos, értelmes, érzékeny férfiak nem az okos, hanem az agresszív nőket nem szeretik. Megkockáztatom a kijelentést: teljesen függetlenül attól, hogy az agresszív nő okos-e, vagy primitív. És akkor ehhez még hozzájön, hogy az ún. „okos nők” túlnyomó többsége valójában szintén primitív, csak okosnak képzeli magát. Nos, pontosan ezek a nők rikácsolják a leghangosabban, hogy „a férfiak nem szeretik az okos nőket”. Az ilyen nő mennél hangosabban üvölti hülye, férfiellenes lózungjait, annál kevésbé szeretik őt a férfiak (az okosak és a buták egyaránt), vagyis nyakig áll a 22-es csapdájában, hogy én is hangoztassak itt egy jó nagy közhelyokosságot.

 

Mondjuk ki kereken: az okos férfiak azokat a nőket nem szeretik, akik például ilyen mondatokat írnak le (szmájlival) az interneten: „Általában egyszerűbb (okosabb) tisztelni a férfiakat, mint vitatkozni velük... :)”.

 

Általában egyszerűbb tisztelni. És általában a férfiakat.

Igen, viszont én számos olyan férfit ismerek, akivel a nő (még, ha nem is túlzottan nagyeszű) könnyebben vitázik, minthogy éppen tisztelni tudná.

 

Vagyishogy mi az olyan nőket, mint B. Anikó, bizony, nemigen szeressük. Sem akkor, ha okos férfiak vagyunk, sem akkor, ha „általában” vagyunk férfiak. És a B. Anikók ezt nagyon érzik ám, pontosan tudják, miközben nehezen viselik a dolgot, ezért állítják fennhangon, hogy „a férfiak nem szeretik az okos nőket”, illetve (ami tartalmilag ugyanaz) az okos nő jobb, ha nem vitázik egy férfival, jobb, ha inkább megvezeti, becsapja valamiképpen a pasit (ráhagyja a hülyeségeit, úgy tesz, mintha tisztelné stb.).

 

Ne legyen illúziója senkinek: nincs az a buta férfi, aki az efféle „női okosságon” ne látna át, mint a rongyos szitán. Még engem sem tudnak a nők bepalizni! Noha a nők többsége igen rátarti az ő nagy női ravaszdiságukra. B. Anikó például annyira buta, hogy nyilvánosan elárulja e női fortélyt. Ha véletlenül akadna olyan férfi, aki magától nem jönne rá, hogy a nők alapból sunyik, akkor elég, ha megtanul olvasni, megtekinti B. Anikó hozzászólásait, és Anikó okos, fortélyos nőtársai már nem tudják becsapni többé.

 

Illyés Gyuláné írja: „József Attilát igen heves, konok vitatkozónak mondták… Velem általában nem keveredett nézeteltérésbe, hamar engedett. Vagy engedtem én”.

 

Hogyan van ez? Miért van az, hogy a hírhedett férfiszörnyeteg (hozzá hasonló talán a világon nem volt), Flórának engedett a vitában? A férfi a nőnek? Hogyan van ez?

 

Hát én megmondom, hogyan van. Egyébként bárki rájöhet, vegye csak a kezébe a két könyvet, Illyés Gyulánéét, illetve Vágó Mártáét, s hasonlítsa össze a két memoárt. Ég és föld. Nyugodtan össze lehet hasonlítani, tartalmilag, stilisztikailag, bárki számára világossá válhat a furcsaság (már annak persze, aki nem elvakult), miszerint a József Attila nevű férfiszörny éppen Flórának engedett. Nota bene nem csak azért, mert Flóra is engedett neki, hanem azért elsősorban, mert Kozmutza Flóra érzékeny, őszinte, értelmes, intelligens nő volt, míg Vágó Márta agresszív, furkó kékharisnya. És persze alattomos is. Egzaktul kimutatható, hogy a könyvében lényegi kérdésekben hazudik. Vagyis nem téved, hanem bizonyíthatóan hazudik. Összehasonlító szövegelemzés kérdése az egész.

Nem véletlenül írtam itt korábban, hogy Vágó Márta Babarczy Eszter prototípusa.