„Szerintem általában az újságírás és a média tárgyai nemigen taníthatóak, akinek van tehetsége, annak "tanítás" nélkül is megy, akinek nincs, annak úgyis hiába.”

 

 

Ebben tökétesen igazad van. Csak éppen nem mondtál vele semmit.

Mintha azt írnád, hogy „szerintem 2X2=4”. Illetve mintha azt mondanád, hogy „szerintem 2X2=7”.

Vagyis ez nem szerintem kérdése; mert úgy van igazad, hogy egyáltalán nincs igazad.

Igazad van annyiban, hogy akinek van már tehetsége, annak tanulás nélkül is megy az írás, miközben tudnod illene (ha már a számítógépet is ügyesen be bírod kapcsolni), hogy a tehetség fogalma eo ipso tanulást jelent, méghozzá permanens tanulást.

Mert így épülnek egymásra a pedagógia alapfogalmai: adottság, hajlam, rátermettség, képzettség, képesség, készség és a „gúla” legtetején a tehetség.

 

Amikor tehetségről beszélsz „marinénisen”, nyilván a hajlamra, az adottságra gondolsz. És akkor már egyáltalán nincs igazad. Tudniillik az adottságra gondolnak a marinénik is, amikor az ügyes gyereket tehetségesnek nevezik, merthogy a kislány, jaj, olyan szépen énekli már a bocibocit. Holott ez „csak” adottság, hajlam a gyereknél. Mármost, ha gyakorolja valamely adottságát, akkor rátermett lesz, ha tanul hozzá, képzett lesz, különféle képességei alakulnak ki, ha sokat és szisztematikusan tanul, gyakorol az ember, akkor a képességek egy idő után (a rutin révén) készségszinten „működnek” („ha álmából keltik föl” stb.), és a „gúla tetején”, több készségszinten gyakorolt képesség összegződéséből alakul ki a tehetség.

József Attila híres megállapítása szerint Babitsnak azért kattognak a sorai, merthogy botfülű az öreg, nem tud énekelni. Vagyis zenei képesség, illetve irodalmi készség összegződése nélkül nem alakulhat ki költői tehetség. (Aztán, hogy Babits mennyire volt botfülű, más kérdés – József Attilához képest mindenképp.)

 

Ez a hozzászólásod is szimpla kötekedés. Még akkor is, ha a szöveged elé odaragasztod a „szerintem” vörös farkincát. Nem igaz, hogy gondolkodsz, mielőtt kiböknél valamit a szádom, leírnál valamit az interneten. Én persze nem tartalak „asszonyi állatnak”, mint az itt folyvást szitkozódó, mocskos szájú suvernyák, ám határozottan állítom, ha nem csupán arra vágysz, hogy a szép, formás feneked (vagy amid éppen esztétikus), szóval, hogy csak a külsőd miatt figyeljenek rád a férfiak, akkor nem érdemes kötekedő, butácska csajszinak mutatkoznod. Inkább hallgass, ha nem jut eszedbe semmi értelmes dolog, még mindig vonzóbb (de mindenképpen elviselhetőbb) maradsz, mint akkor, ha agresszíven fecsegsz. Hidd el, az értelmesebb, érzékenyebb férfiak erősen húzódoznak a hozzád hasonló, primitíven erőszakos nőciktől. Az olyanoktól, mint amilyen például Babarczy Eszter. Ha viszont nem érdekelnek az értelmes férfiak, akkor egy szavam nincs többé, nem oktatgatlak tovább, beszélj csak nyugodtan, amennyit akarsz, végül is nem érdekel(sz) majd senkit.