Magam is így látom, hogy lételemem a kötekedés. Mi lenne, ha még tesztoszteronom is volna elegendő.

(Nem panaszképp mondom, nem is lényeges információként, csak így zárójelben: nyakig ülök a munkában, néha pihenésképpen például ide tévedek, elolvasom az érdekesnek ígérkező hozzászólásokat - előfordul, hogy valami részben vagy egészben kimarad -, aztán visszamerülök a munkába. A tesztoszteronok olykor fékezhetetlen áradását meghagyom másoknak.)