Ha NEM, hát NEM.

 

De az ott nem rím, hanem nyomatékosítás. Az is rím lenne talán, ha kétszer olvashatjuk egyazon strófában:

 

Éreztem, megöl, ha hagyom. - ???

 

 

Hazát keresni/lelni egy már létező, berendezett, működő (idegen) honban: teljesen érvényes kép. Ezt teszik a mohamedánok, ázsiaiak, latinok  Európa- és Amerika-szerte manapság, hazát csinálnak maguknak mások már létező honában, befészkelnek, és létrehoznak Chinatown-t, Little Italy-t, tehát a maguk egyedi közösségeit. A magyaroknak viszont ez soha és sehol nem sikerült, még Izraelben sem, ahova nagyjából egyszerre és egy tömbben érkeztek sokan. A magyarok beleszóródtak/beleolvadtak a világba, New Yorkban van még egy porladozó kis mag, tehát száz év alatt 4-5 millió magyar egyszerűen felszívódott a bolygón, minden nyom és különösebb hatás nélkül. Régebben anekdotaszámba ment, hogy a magyarok csinálták meg Hollywoodot és az atombombát, ma már ez senkit nem izgat, mert ez is elmúlt, elfelejtődött, már a régi vicc sem érvényes, hogy ha egy magyar mögötted megy be a forgóajtón, előtted jön ki. Be se megy, ki se jön.

 

Mindezt azért ragozom, mert fontos és pontos észrevétel volt ez részéről, sőt, kifejezetten érdekes, hogy ezt ilyen tisztán látta (kávéházak zugán, kábítva keser lelküket füstön, kávén, dumán - milyen tipikusan magyar kép! - Márai és Bálint is hasonlókat festett, utóbbi még meg is lepődve a nyugati koldus magas erkölcsiségén). A kis Fenyő költői eszközeiből ennyire futotta. Azt elfogadom, hogy talán inkább prózában kellett volna megírnia.

 

De azért még egyszer, befejező nyomatékosításul: én a nyelvben leltem hazát - nagyon szép és bátor sor egy zsidótól 1935-ben. Ma simán megkapná a nemzetellenes bélyeget érte.

 

--------------------

 

Te azt mondod: suta. Én azt mondtam: középszerű. Ez nagyjából azonos vélemény.

 

De nem "elrettentő". Nem kell tanítani iskolában, nem kell a polcon tartani, de nem kezelhető rossz vagy elítélendő példaként sem.