Doppelstangel válasz | 2009.07.03 08:15:15 Š (16488)

A megejtőnél van megejtőbb? Akkor lennie kell legmegejtőbbnek is, ami már annyira megejtő, hogy olvastán az ember belefúl a szánakozásba. Lehet...

Előzmény: Marcus Luccicos (16484)

 

 

Tenmagával vitázik a tudós netmókus. Állít valamit („lennie kell legmegejtőbbnek is”), aztán erősen elcsodálkozik a saját állításán.

 

Egyébként ezt is ostobán teszi.

A szépnél van szebb? Akkor lennie kell legszebbnek is, ami már annyira szép, hogy láttán az ember belefeszül a kultúrcsetelésbe.

És ez végigjátszható szinte az összes melléknévvel. Mekkora a legnagyobb?

 

Van elragadó jelenség. Ami nem zárja ki, hogy lehessen elragadóbb (messzibbre ragadó) jelenség is és így tovább, a végtelenségig.

 

A megejtőbb, lenyűgözőbb élmény az, amikor az ember úgy érzi, hogy még a korábbiaknál is mélyebbre zuhan (esik, ejtődik) a katarzisban. Ha van a mély szakadéknál is mélyebb szakadék, akkor bizony lehet mélyebbre zuhanni benne. Noha legmélyebbre csak a József Attila-i értelemben lehetséges, már ti. hogy „világunkban nincsen abszolútum, de megvan az abszolútum lehetősége”.

A bikát úgy lehet jobban lenyűgözni, hogy még mélyebbre szorítjuk, kötjük a fejét.

 

Vannak persze fokozhatatlan melléknevek, ilyen például a szűz. És ilyen az okos is. Az okosnál nincsen okosabb (vö. „én vagy rögtön megértek valamit, vagy soha”). Viszont – paradox módon – a buta embernél ismerünk butábbat. Elég, ha csak ezt a topikot olvassuk.

 

Ugatják az anyanyelvüket, a költészet iránti affinitásuk annak erőteljes firtatásában merül ki, hogy a költő tudott baszni-e, vagy nem-e tudott baszni-e... (továbbá, hogy komonyista-e vagy?).