A megejtőnél van megejtőbb? Akkor lennie kell legmegejtőbbnek is, ami már annyira megejtő, hogy olvastán az ember belefúl a szánakozásba. Lehet...

Akkor itt van egy talán kevésbé megejtő, de azért még kellően megejtő sikoly: egy amerikai nőjogi aktivista, zenész és költőnő, H. Webster írta ezt:

I wow my "self" and stand higher
than any mountain I have stood on before!
No one sees me.
Not till I fall.

Igaz, hogy nincs benne tiszta kötény és olykor köszönő postás, a nő jómódú, szép és elegáns, mégis benne van a fájdalom, hogy csak akkor észlelik dermedten a nő nagyságát, amikor elveszítik őt. A nő, ha megfeszül is, nem értékeltetik (I dance naked), és nem a glass ceiling-re gondol, mert az ő már áttörte.

Érdekes viszont, hogy a nők mennyivel hajlamosabbak a férfi kiválóságát tisztelni rútságaik mellett is, és ez nem magyarázható kizárólag társadalmi okokkal, például az alávetettséggel.