Nem fogja odagondolni, hanem azt fogja tartani továbbra is, hogy a teknőalátétes magyarázat pusztán kimosdatási kísérlet az agitátorság alól. Fölöslegesen, mert JA az volt ekkoriban, de aztán kigyógyult ebből, és belegyógyult másba, és ez sokakat csalódással töltött el. (Pont úgy,  mint Dylan radikális híveit, akik a Desire megjelenésekor vették csak észre, hogy a dalköltőt már nem lehet direkt politikai céljaikra felhasználni, elmúlt a The times they are a'changin' ideje - egyébként nagyon hasonló a két figura).

 

De ekkor még ezt gondolta róla és ezt is követelte tőle saját osztályának értelmisége, vagyis ők is annak látták, sőt, annak használták. A vitatott sor hatását ezért abban a korban kell elsősorban megvizsgálni, és nem utólag kreálni magyarázatokat. Neki semmi szüksége nem volt arra, hogy ravasz képekbe rejtse tőkeellenességét, erre senki nem kényszerítette, lehetett a tőkét szabadon szidni, meg is tette nem egyszer, és a Népszavát olvasó melősok vagy a nekik abból felolvasó szakszervezetisek ezt értették. A teknőalátétet a kor Barna Józsefjei kinevették volna.

 

"József Attila költészetében a szocializmusnak nemcsak harcos átérzése, hanem elmélete is, egészen a szabatos terminológiáig, megjelenik. És mennyire költőien! Ki hitte volna, hogy az egyes gunyolódók „maró” próféciája a „rimekbe szedett Kapitalról” ilyen testet öltsön?"

 

vagy:

 

"Sokan az esztéta ideológusok közül általában a legkiválóbb költőnek tartják József Attilát. Mi hisszük és elvárjuk tőle, hogy a proletárság legkiválóbb költője legyen!"

(Korunk, 1932)

 

Az viszont tényleg új nekem, hogy kritikát, recenziót csak az írhat hitelesen, aki legalább olyan jó költő (író, szobrász, zenész, filmes), mint a megbírált. Bergmanról tehát csak Fellini írhat, József Attiláról legalább Babits.  Érdekes ez.

 

Fenyő volt annyira jó és képzett költő, hogy méltó kritikát írjon: az idézett írásban több oldalról is méltatja a költő tehetségégét, de rámutat gyengeségeire is. Ezt azzal elintézni, hogy Nyilván csak irígy disznó, mert nem tudott olyan jó képeket vetíteni, mint hogy "Elhullunk, mint az ő haja" - szóval ez silány megjegyzés volt Fenyővel szemben. Hiszen az, hogy:

 

Poros tekergő, senki vagyok én,
puha szemlélődés ül rajtam

 

- van annyira jó kép, hogy akár JA is írhatta volna egy gyöngébb napján, amikor puha szemlélődés lett úrrá rajta a Baumgarten pénzből fölöslegesen vásárolt acélkemény bokszer fölött.

 

A "Korunk" fikázta is őt, amiért tehetségét nem a proletkultnak áldozza ez az amúgy tehetséges kis Fenyő, ez az amúgy reményteljes kis zsidó, miként beletörlik a lábukat a szerencsétlen öngyilkosjelölt Tersánszkyba, a lepukkant osztályárulóba, aki azért kapja már a harmadik Júdás-Baumgartent, mert rendre kicsúfolja a szegényeket, és a Weisz Manfrédok a Babitsokon keresztül így üttetik saját osztályos társukkal a proletariátust.

 

Nyilván mondjuk Dsida Jenőnek kellett volna JA-ról kritikát írnia, aki Babits fölé helyezte hősünket. No, nem annyira bátran, hogy nyilvánosan tegye, hanem egy magánlevélben:

 

"Ma már nemcsak programjával, de költészetével is egyetértek. Nincs nagyobb költészet ma az övénél. Gloria! Gloria! Gloria! Michael pápa (vagyis Babits) egyet lép hátra, mögé, én lábához ülök, mint cselédke."