Albert Györgyi mondta egyszer társaságban, hogy szeretne mosónő lenni, mert azok korán halnak. (40 évesen tervezte meghalni, kicsit túlteljesítette szegénykém...)

 

-------------

 

Szimulált világ? Igen, lehet. Nehéz a mai társadalmi klisékkel dolgozni, de a minták jó része valóban megmaradt, viszont másik része eltűnt és új jött helyette. Eltűnt például a dzsentri, nem baj. De eltűnt a Vágó József-féle nagyon magas nívójú polgári értelmiség, amelynek volt akkora befolyása és tekintélye, hogy legalább néhány jó dolgot generálni tudott (mert a tahó pártpolitikusok a tisztelettől lihegve néztek rájuk, nagyon helyesen, a Nyugat pedig megkövetelte, hogy hallgassák meg őket, például a népszövetségi kölcsön ügyében), és meg tudtak gátolni vagy le tudtak lassítani néhány rossz dolgot. Ma ez a típus/csoport teljeséggel kiveszett, maradványai hetilapokban gyötrődnek visszhangtalan cikkekkel. Miként a mecénás is eltűnt, aki minimum annyit tudott, hogy egy József Attila-nívójú tehetségnek a kávéját ki kell fizetni, és nem szabad hagyni éhen dögleni, mert akkor kevesebb lesz a jó vers, ezáltal kevesebb lesz a magyarság.

 

Az aljanéppel nincs semmi probléma, bár én nem így nevezném, hanem a középszer alatti résznek, amely kizárólag a hamis tekintélyből és/vagy az erőszakból ért. Ész, törvény, morál, művészet nem érdekli. Ebből áll össze az a statisztikai átlag, amely el szokta dönteni egy ország menetét, és éppen arra jó a demokrácia, hogy döntése csak 4 évre legyen érvényes, és lehessen korrigálni. (Ezért kár, hogy gyurcsány duplázni tudott, most kellene jönnie!) Nem a Vágó Józsefek fognak dönteni, vagy a mai korban élő pandantja, Róna Péter, ők inkább a két választás között tudnak korrigálni. Vágó többet tudott, mint Róna, éppen a tekintélyelvű rendszer miatt, mert annak bizony vannak előnyei, ha a tekintélyes személy értékes, nem pedig egy fasz vagy csak egy bálvány.

 

Az aljanép fölött elhelyezkedő legnagyobb sokaság a középszer, akiket Mozart a legfontosabbnak nevezett: Hiába írom meg a legnagyszerűbb zenét, ha nincs egy közepes hegedűs, aki eljátssza. A középszer "csinálja meg" az országot, nem Hankiss Elemér.

 

A kor azért is nehezen rekonstruálható, mert Trianon után vagyunk. Érzelmi, politikai, erkölcsi, gazdasági sokk. Jól mondja Kosztolányi, hogy a JA-féle fiatalemberek erről nem tehetnek, viszont ők az elszenvedői. Érdekes lett volna megnézni, hogy JA hova, meddig jutott volna el a Monarchia viszonyai között, mondjuk Ady versenytársaként, és élvezve az erdélyi kulturális/szellemi közeg inspiráló/kihívó erejét is, a pesttel/Béccsel szemben képzett alternatívát, amitől őt szintén megfosztották, miközben versenytársainak legtöbbje még meríthetett belőle.

 

JA úgy született (gondolkodóként), mint ha valaki egy égő kórházban vagy süllyedő hajón jön a világra. Születési sokkban szenvedett. Ez nyilván fölerősítette az amúgy is primitív és kitanulatlan szocializmusképét: osztálya elragadta tőlem - pedig egy nagy faszt ragadta el, éppen ellenkezőleg, az az osztály éppenséggel be akarta őt emelni, de a lebutított szemlélet visszatartotta, hogy ezt elfogadja.

 

Még egy szót a korról, és talán ez a legjellemzőbb: olvastam egy katonatiszt  emlékezéseit a Horthy-kor első hónapjairól, és abban szerepel egy gőgös főhadnagy, aki elégedetlen a lovásszal, és felkiált: Hol vannak a régi jó magyar lovászok? - Mire a lovász így felel: Ahol a régi jó magyar urak.