Na ezzel megint összezavartatok mindent. Pedig màr azt hittem, hogy kezdem érteni..

Szvsz. ha pl. egy mo-i születésû ember Izraelbe költözik, s megtartja a magyar kulturànak értékeit, hagyomànyokat stb., akkor nem lehet zsidò identitàsu is egyuttal.
Legfeljebb izraeli àllampolgàr, de nem zsidò.
Ez az amit nem értetek, vagy én nem értelek titeket.
Nem lehet valaki egyszere kettôs identitàsu: francia és magyar, zsido és francia, vagy zsido és magyar.
A magam példàjàbol tudom. Közel 30 éve élek Fr.o-ban és nem vàltam franciàvà. Itt csak vendégnek érzem magam. Ha franciàvà akartam volna vàlni, elfelejteném a magyar kulturàt. Elôbb-utobb az embernek vàlasztania kell, nem lehet egy fenékkel két lovat megülni. Itt pl. nagyon kiütköznek az abbol adodo problémàk, hogy a bevàndorlok nem hajlandok beolvadni ("két lovat probàlnak megülni"), àtvenni a helybeli kulturàt és szokàsokat.
Ilyen szempontbol az a (vallàsilag) zsido ember pl. akinek ugyan rabbi volt az apja, de repülôtisztként hôsi halàlt halt hazàja (Mo) védelmében, az szàmomra egy igazi magyar ember. De aki elköltözik Izraelbe (valoszinüleg a gyökerei oda huzzàk) az màr nem magyar, akkor sem ha magyar ételeket eszik, vagy magyar tàncokat tàncol.
Szàmomra érthetetlen az is, mint pl. Tony Curtis mondta egyszer - identitàsàval kapcs. -, hogy ô zsidò, amerikai és magyar. Igy, ebben a sorrendben (ami szintén elàrul valamit, nem?) Ha vallàsos, akkor még megértem, mert igy ez azt jelentené, hogy mindennél fontosabb szàmàra a zsidò vallàs gyakorlàsa, majd pedig amerikai àllampolgàrsàga, s utoljàra az a tény, hogy Mo-n született. De ha valaki nem vallàsos, "ateista zsidò", akkor zsido identitàsàban föleg az ôsei szàrmazàsa, történelem-tudat, kultura, hagyomànyok...a mérvadòk; s ezek mindig erôsebbek annàl, hogy most éppen melyik orszàgban él, melyiknek a nyelvét beszéli.