Ha csak kimondottan a LIDL építkezésről beszélünk, arról néhány háttér-információ:
Volt olyan pillanat, amikor -sok-sok munka után- úgy tűnt, hogy a LIDL hajlandó olyan dolgokat is bevállalni az építés során, ami az eredeti adásvételkor nem volt kötelező számára. Én részt vettem olyan Tervtanácsi ülésen, ahol olyan terveket mutattak be, amelyek némileg biztatóbb képet mutattak (akkor az opponens Rumi Imre volt). A Tervtanács egyáltalán nem lelkesedett azért, hogy egyáltalán ott építkezzen a LIDL (azt szerették volna, hogy máshol építsen), több esetben elutasították a bemutatott terveket. Ez egészen biztos nem segítette a munkát, bár az épületet forgatták, szinte 360 fokot, de egyetlen variánsot sem tudtak támogatni.

A plusz műszaki tartalom és funkciók jó hír volt, azonban voltak műszaki-technikai-gazdasági akadályai is. Egy közülük az, hogy a nagyobb épület nagyobb telket feltételez, amihez még vásárolnia kellett. Ezen túlmenően egy furcsa szerződéssel a Telekom be volt betonozva a tömb egyik ingatlanába (a Közösségi Ház kertjében levő városrészi telefonalközpont). Ezek megoldása nem egyik napról a másikra történik, jellemző, hogy az első igényük közel százmillió Ft volt a telefonalközpont átköltöztetésére). A LIDL több ingatlant megvásárolt és jelentős plusz összeget fektetett be az eredeti elképzeléshez képest. Az önkormányzat megoldotta a Telekom problémát (bár nem volt egyszerű és nem volt olcsó).

Már szinte a finisben volt a történet, amikor a gazdasági helyzet olyan lett, amilyen most. Olvashatunk róla, hogy sorban halasztanak el és állítanak le beruházásokat ország-és világszerte. Nem voltam ott egyetlen tárgyaláson sem, de ahogy kivettem a közgyűlési vitából, az történhetett, hogy a projektnek pénzügyi korlátokat szabtak. Úgy tudom, hogy azt mondták: vagy nem építenek semmit vagy a legutolsó verzióhoz képest csökkentett tartalmat valósítanak meg. Ez ugyan még mindig több, mint amit eredetileg vállaltak, de kevesebb, mint amit korábban bevállaltak és az funkciók is megvalósíthatók máshol.

Teljesen igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy jó lett volna egy ingatlan tömbjében megvalósítani az összes alközponti funkciót és jó lett volna, ha ezt a LIDL megcsinálta volna. De végül nem vállalta be. Kényszerítő eszköz pedig minimális van. Marad a B-terv, hogy a funkciókat egy kissé nagyobb területen, nem egy ingatlan-tömbben megvalósítani. Ez meg is tud valósulni, hisz az alközpont területén pl. a Kutyavári úton el lehet helyezni a közösségi házat, van még a Casino üzletház tömbje is, ahol még építési lehetőség is van (magántelkek).

Persze, felmerül a kérdés, hogy akkor mi értelme volt küzdeni évekig a LIDL-el?
Ha valaki tudta volna 2006 őszén, hogy 2009-ben gazdasági válság lesz (ami korlátozza a befektethető tőkét), akkor valószínűleg el sem kezd semmiféle tárgyalást. Ha az akadályok, amelyek menet közben merültek fel, nem lettek volna ennyien és hamarabb meg lehetett volna oldani, még mielőtt beüt a világméretű crach, akkor sikerrel járt volna a terv.

Valószínű, hogy lehet hibásokat keresni és könnyű találni is, hogy az egyes akadályok elhárítása miért nem ment hamarabb (még egyszer: több mammut szervezettel kellett komplexen tárgyalni az arra illetékeseknek). Lehet szidni a LIDL-et is, lehet kívánni, hogy húzzon el onnan, de a helyzet az, hogy ma ő van birtokon belül, hisz többszáz millió Ft-ot elköltött már ott. Adottak a területre az építési szabályok, az csak nagyon elméleti lehetőség, hogy az önkormányzat megakadályoz egy neki nem tetsző építkezést, ha egyébként az megfelel az építési szabályoknak.
foylt. köv.