Babitsnak és József Attilának súlyos és komoran hullámzó közös története van. JA oktalanul megsértette egy versében, majd megrémült, és sokféle módon próbálta engesztelni az Óriást.

 

József Attila folyamatosan "készült" Babitsból, naprakészen. Babits az irodalmi élet fejedelme volt, a Nyugat szerkesztője (Osvát után), és a dúsgazdag Baumgarten Alapítványban ő döntött a támogatások kiosztásáról, amelyekből aztán bokszert lehetett venni, a jobb költői teljesítmény érdekében.

 

JA elküldte az Ódát Babitsnak, és nyilvánvalóan nagyon fontos volt számára, hogy az Óriás azonosuljon a vers hangulatával, olyannak érezze stílusát, mintha maga írta volna, és aztán zökkenpmentesen közölje. (Egy későbbi levelében például JA így ír Babitsnak: "Ezek a versek is, amelyeket itt küldök, ilyen próbálkozások. Szeretném, ha Önnek tetszenének, én nem vagyok egészen biztos bennük."

 

Megtörtént az is, hogy JA úgy vett át Babits-elemeket, hogy javítani próbált rajtuk, mintha így akarna elégtételt venni a kiszolgáltatottságért, mutatva: jobb költő.

 

Az Óda esetében a Hangulatról van szó, nem konkrét szószekvenciák átvételéről természetesen. Nem plágium. Egy olyan "feeling" bemutatásáról, amit már az Óriás is ábrázolt egykor. Nem lehet ezért nem észrevenni, hogy az Óda patakos-nevetéses-fehér fogas hangulatképlete, a teljes  metafora túlzottan hasonlít erre (ami persze lehet a vak véletlen műve is):

 

"Friss volt a patak még, tiszta és dgadt; fehér csillanásaiban szinte még az olvadt hó színét képzelhetted volna. A lányok sikoltozva csapkodták kezüket a fagyos habokban, s versenyt viháncoltak a bukdosó érrel, meg-megcsillantva fehér fogaikat."

 

(Babits Mihály: György a favágó, 1921)

„Friss volt a patak még, tiszta és dagadt; fehér csillanásaiban szinte még az

 

 

---------------

 

És vajon kinek a verséből részlet ez?

 

se apád,

se anyád,

se országod, se tanyád

olvadt hó színét képzelhetted volna. A lányok sikoltozva csapkodták kezüket a fa-

gyos habokban, s versenyt viháncoltak a bukdosó érrel, meg-megcsillantva fehér

fogaikat”

„Friss volt a patak még, tiszta és dagadt; fehér csillanásaiban szinte még az

olvadt hó színét képzelhetted volna. A lányok sikoltozva csapkodták kezüket a fa-

gyos habokban, s versenyt viháncoltak a bukdosó érrel, meg-megcsillantva fehér

fogaikat”

„Friss volt a patak még, tiszta és dagadt; fehér csillanásaiban szinte még az

olvadt hó színét képzelhetted volna. A lányok sikoltozva csapkodták kezüket a fa-

gyos habokban, s versenyt viháncoltak a bukdosó érrel, meg-megcsillantva fehér

fogaikat”