Így szól a mondat: „… semmi gond, jön a szebb jövő (sőt már itt is van a metéletlen farka vége), és ti bachva-dugva mindegyszálig megtaláljátok majd benne egymást!”

 

Ez nem zsidózás, drága gyermekeim, hogy egyem a nyereg alatt puhított stílérzéketeket, továbbá a fosztóképzők iránti csóribesnyő affinitásotokat, nem zsidózás ez, hanem épp ellenkezőleg: morvainénizés.

A Táltosnő „metélt farkincákról” beszél, amikor a zsidókra gondol nyáladzó hévvel, én pedig a Babarczy Eszter-i „szebb jövőről” beszélek, illetve arról, hogy a „szebb jövőnek” metéletlen a farkincája értelemszerűen. Nem tudom, a Káma könyökénél használtátok-e már a diszjunktív-kategorikus szillogizmus fogalmát, azzal érkeztetek-e Vereckén át a Kárpát-medencébe, vagy sem; ha nem, lassan ideje lesz megtanulnotok, méghozzá a saját érdeketekben:

 

A rút jelennek metélt a farkincája.

A szebb jövő nem olyan, mint a rút jelen.

----------------------------------------------------

Tehát a szebb jövőnek metéletlen a farkincája.

   

Vagy még így sem tetszik a szöveg?! Jó, értem én, nagyon is megértem, de akkor tán’ tessenek a Táltosnőnél reklamálni! Valamelyiknél a kettő közül. Szerintem annál érdemes, amelyik több erjesztett lólevet fogyasztott a közelmúltban, merthogy annak szürkébb a kuligánja, már ha leöntötte jó kumisszal. De lehet reklamálni a feministáknál is (+ Magyar Bálint), akik azt állítják, hogy a férfibarmoktól mentes szebb jövőt majd a nők hozzák el a politikába, a közéletbe (persze csakis akkor, ha megkapják a magasabb kvótát), azok a nők, akik ugye farkincáznak, szebbjövőznek, miközben egyáltalán nem értenek a labdarúgáshoz. Ez utóbbi az alapnői specifikum. Sok nőket a politikába, százat és ezeret!

Míg a lényeg az, hogy nékem is van jusson a „szebb jövőre”, és ha a „szebb jövőnek” metéletlen a farka vége (az a dicső tizennégyvalahány százalék), akkor egyrészt jogom, másrészt hazafias kötelességem ennek örülni! Akár verbálisan is.