Papirius Cursor válasz | 2009.06.23 13:50:34 © (16306)
Fogalmi cunamit zúdítottunk magunkra pár bejegyzés során, nem lehetséges a vita folytatása ezek tisztázása és szétrostálása nélkül. Az összevissza dobált demagóg-populista-plebejus-autoriter szavak tévutakra vezetnek.
Kiinduló pontnak azt kínálom, hogy ezek nem egymást kizáró vagy helyettesítő és nem is feltétlenül egybe tartozó fogalmak. Például egy vezető lehet egyszer populista, másszor demagóg, mert a kettő nem ugyanaz. A populista a nép kegyeit keresi és a népnek tetsző szólamokat zeng a támogatottság reményében, a demagóg viszont a nép nevében és képviseletében visszaél politikai jogaival (például az a római néptribunus, aki arra vetemedett, hogy megtiltsa a sorozást, amikor az ellenség már a Capitoliumot is elfoglalta, mert cserébe a földtörvény megszavazását követelte, és azt gondolta, hogy a szenátus és a consul a szorult helyzetben enged a pimasz zsarolásnak. Ezt a demagógot maga a nép söpörte el, a polgárok felszólítás nélkül is jelentkeztek katonának, leverték az ellenséget, majd folytatták a legális küzdelmet a földjogokért.)
A populizmus tehát ("egészséges" keretek között, amelyeket a politikai jóízlés jelöl ki) - a többpárti politikai velejárója, nekem nincs vele különösebb bajom. A populizmus azt jelzi, hogy demokrácia van, diktatúrában ugyanis nincs rá szükség.
Előzmény: Marcus Luccicos (16303)
Hogy a diktatúrában szükség van populizmusra, arról korábban írtam. Arról pedig, hogy a civil politikus nem válhat diktátorrá populizmus (+ demagógia) nélkül, éppen a Mester beszél egyik átkos könyvében:
„1945 nyarán magam is láttam, hogy egy a Népligetben rendezett nagygyűlésen Rákosi Mátyás leült a fűbe az emberek közé, keresztapaságot vállalt, futballmeccsekre járt. A népieskedő alapállás akkor is csak a külvilágnak szólt, Rákosi a magyar népet alapvetően jobboldali beállítottságúnak tartotta, gyakran panaszkodott pártbeli bizalmasainak:
– Tízmillió fasisztával kell felépítenünk a szocializmust!”
Idéztem a Mestert, már csak azért is, hogy az általam „összevissza dobált szavak” nehogy „tévutakra vezessenek” itt mindenkit.
Na most eltekintve attól, hogy a „népieskedés” eo ipso a „külvilágnak szól”, továbbá eltekintve attól, hogy Rákosinak a népieskedés nem „alapállása” (Rákosinál a machiavellizmus az alapállás, a populizmus annak eszköze), szóval mindettől eltekintve, világossá válik: a Mester tudja, mi a különbség a plebejus alapállás, illetve a népieskedés (mint manír) között.
Nem nyivákolni kell tehát a Mester üdvéért, presztízséért, hanem olvasni a szövegeit! És akkor talán hablatyolni sem muszáj Capitoliumról, földtörvényről, néptribunusról, szenátusról, „pimasz zsarolásról”, földjogokról, „egészséges keretekről” (ami egy külön agyrém, főként akkor, ha az egészséges kereteket a „jóízlés” jelöli ki), szóval, ha nem tudálékos az ember, hanem híven követi a Mester stilisztikai útmutatásait, akkor nem ír le az interneten akkora a marhaságot, mely szerint „populizmus azt jelzi, hogy demokrácia van, diktatúrában ugyanis nincs rá szükség”.
Ismétlem: ez akkora melléfogás, melyen az jóisten Lope de Vegája sem segít!
