Ha „nincsen most kedved visszaolvasgatni”, akkor vajon miért szólsz hozzá? Olvasgatni nincs kedved? Csak beledumálni van kedved?

Azt állítod, „alaposan félreértettem”. Nyilván, mert te mindent tudsz. Csupán azt nem tudod, hogy mit értettem félre alaposan, azt, amit félreértettem, hogyan értettem félre, illetve hogyan kellett volna értenem.

 

Én az „alaposan félreértett” szövegről ennyit mondtam: „Majd kisvártatva visszasunnyogott egerezni.”

 

Mi ebben a félreértés? Egerezett vagy nem egerezett? Jó, cirmicicusozott is. Ami viszont nem zárja ki, hogy egerezett is. Illetve még nagyvadazott és lopedevegázott. Miközben egerezett.

 

Tehát – csak a kedvedért, hogy ne kelljen visszaolvasgatni szegény fejednek – módosítok a szövegen: az illető kisvártatva visszasunnyogott egerezni, cirmicicusozni, nagyvadazni és lopedevegázni. Visszasunnyogott fabulázni. Rébuszozni. Simléderezni.

 

Te pedig csetelődjél tovább boldogan! De nem ám úgy, hogy közben visszaolvasgatva azt, amiről fecsegsz, hanem élből, telibe! Minden visszaolvasgatás nélkül monnyad a tutit: ki mit írt, miért írta, mit értett félre, de legfőképp csak annyit, hogy alaposan félreértette.

Ez a komoly csetelés. A hozzád hasonlóan komoly csetelők majd komolyan vesznek érte. Sőt javaslom: csetelj így bele országos ügyekbe is! És ha orvos vagy civilben, akkor se olvasgass vissza semmit (már amennyiben nincsen kedved hozzá), csak vágj bele a néni hasába bátran, merthogy az az izgalmas! Vagy sikerül, vagy nem. Vagy úgy van, ahogyan gondolod, vagy pedig nem úgy van. És azután ne röstelld magad érte, semmiben sem különbözöl a többi csetelőtől! Similis a simlisnek gaudeál.