Én inkább attól tartok, hogy BE-t, aki szerintem a publicisztika egyfajta Szabolcska Mihálya

 

Nem, Eszter  hallatlanul érzékeny lélek, kinek  lobbanékony intuitivitása és  fölényesen modern dialektikája  tüzelő  nőiségében izzik valami egészen  magávalragadó benső  tudássá.

 

A véleményműfaj az ő számára csupán álca és argumentációs objektum: véleményeiből hiányozhat bár a tárgyszerűség vagy a következtetés vezérfonala, mégis  sokkal többet tesz annál, mintha közírók és politológusok kenyeréből harapna karéjokat,  lapos következetességgel és mértéktartó forráskezeléssel.

 

Ő léte asszonyi nagyesszéjét írja.

 

Most is, úgy forgatja formás szájában a "szebb jövőt", mint afféle mosdatlan, de győzedelmes heves fütyköst, úgy vágyik a tornacipőszagú kaszárnyába, mint egykor kipirult orcával álmodó polgárleányok.

 

Így ad hangot a legyőzettetés örök erotikájának, s úgy bosszulja meg egyben csalódását a gyengének bizonyult, mert elbukott szeretővel, Gyurcsány Ferenccel szemben,  hogy az új pillanat új hercegeinek ékeit ölti magára, kacéran persze és mégis tétován, hisz tudja, hogy rosszalkodik.

 

S ha majd mi, európaiak újra méltóvá válunk -  mert vonzóvá -  huncut szerelmére, akkor majd visszatér közénk, hisz el sem váltunk soha,  csak kalandra indult el új szubkultúrák új borzongásai s új hódítások felé.

 

Szeretettel kísérjük útján s visszavárjuk őt.