Ugy làtszik, hogy te szerencsésebb természetû vagy nàlam.:-)
En 27 év alatt sem tudtam azonosulni a francia mentalitàssal. A történelmükben szégyenletesnek tartom a gyarmatositàsokat (még ma sem adnàk meg nekik a függetlenséget); a fr. forradalomban borzalmas mészàrlàsokat hajtottak végre vàlogatàs nélkül (nemcsak fejeztek, vidéken a tavakba folytottàk bele a nemeseket); Louis XIV. a versailles-i csicsàs kastélyàt az emberek millioi izzadsàgàn és vérén épittette föl (ronda, giccses csak a kertet tartom szépnek), napkiràlynak neveztette magàt, közben naponta többször becsinàlt a nadràgjàba (ez nem vicc, tény!); azon vidék lakossàgànak ôsei (ahol lakom) elàrultàk Jeanne d'Arc-ot az angoloknak, stb...
Semmi nincs, ami miatt büszkén vàlnék franciàvà. A mai lakosok között van néhàny nagyon jò baràtom/nôm, s egészségügyben arànylag jò tapasztalataim vannak. A lakossàg körében az egyszerû emberek (ahovà én is tartozom) nagyon tudatlanok és müveletlenek, a középosztàly, kàderréteg pedig soviniszta, lenézi az idegeneket.
A marseillaise pedig egy katonai indulò (Alsace-ban komponàltàk), egész màs mint a magyar Himnusz, amely egy szivet facsarò "imàdkozàs" inkàbb. Benne van a magyarsàg minden szenvedése, gyötrelme és reménysége. Minden évben màrc. 15-én eléneklem, s könnyezek...folytathatnàm, de mennem kell.