Van itt más baj is, szerintem súlyosabb, mivel egy Amerikát szerető, állítólag ismerő, az amerikai politikában elmélyült, oda gyakran utazgató szerzőről van szó.

 

1. Lewinsky nem nyújtott át Starrnak semmit. Sem ruhát, sem rajta DNS-mintát, sem egyebet.

 

2. A ruhát Linda Tripp (aki kiszedte Lewinskyból az információkat és szalagra vette beszélgetéseiket) - ellopta. Majd amikor Starr rádöbbentette arra, hogy ebben a formában ez jogellenesen szerzett bizonyíték és nem használható fel az esküdtszék előtt, Tripp visszacsempészte a ruhát, és rávette Lewinskyt, hogy adja át Starr embereinek, hogy később Starr eskü alatt vallhassa: nem vett át törvénytelen bizonyítékot. Ő nem is, csak a pribékjei.

 

Ez nagyon fontos mozzanat volt az ügyben, bár később mégis megállapították Starr-ról, hogy hazudott, különösen miután mentességet adott Trippnek és anyjának a büntető következmények alól.

 

Vagyis: nem lehet csak úgy odaírni egy ilyen mondatot, ami mögött egészen más történet húzódik meg, más tartalommal.

 

3.

 

Aztán néhány nap múlva elmondta a hagyományos State of the Union beszédet. Lendületes, józan, a szebb jövő reményét ébresztő beszéd volt, megtámogatva a költségvetési többlettel. Monicáról nem esett szó.”

 

Én ebben az idézetben a Monica-s részt vastagítanám ki inkább. Miről van szó? Az elnök évente egyszer - az Alkotmány rendelkezése szerint - beszámol a Kongresszusnak és az országnak az USA állapotáról (State of the Union), tehát megtartja a politikai év nyitó beszédét, meghatározza az év irányvonalait, üzen a világnak is, és amikor ez a bizonyos beszéd elhangzott, akkor olyan "csekélységek" voltak napirenden, mint az egészségügyi reform, a száezer új pedagógus, az al-Kaida kezdődő támadássorozata, amerikai halottakkal és súlyos veszteségekkel, az izraeli-palesztín békefolyamat, a költségvetési sufficit felhasználása és más apróságok, akkor tehát ép ésszel el lehet- e várni, hogy az elnök ezen a helyen és ezen alkalomból pertraktáljon egy esetet:

 

- ami vizsgálat alatt állt, és amelyet nem is minősíthetett, tekintettel a hatalmi ágak megosztására, amit ott komolyan vesznek,

- ahol a kongresszusi többség és a bulvársajtó a leggaládabb eszközökkel lépett fel ellene (Newt Gingrichtől megkérdezték, hogy miért csinálják ezt a republikánusok, mire azt felelte: Mert megtehetjük), de ugyanakkor nagyon derék republikánusok nem álltak a Clinton-ellenes őrjöngés mellé, hanem az elnököt támogatták, mondván: America First,

 - ahol kiderült, hogy a "független" ügyész hazudott, megfenyegetett több tanút, egyiküket kirúgatta az állásából, egy másikból aláírást kényszerített ki,

- és mindezt abban az Amerikában, ahol az akkor megkérdezettek 76%-a nem tartotta fontosnak a Lewinsky-ügyet az ország szempontjából,

- és abban az Amerikában, ahol Joe Esterhas alapos beszámolója szerint a közvélekedés nem tartja az orális kapcsolatot szexuális jellegűnek, tehát nem tekinti "aktusnak" (szemben az análissal) - tehát Clinton nem hazudott, amikor azt mondta, hogy nem volt szexuális kapcsolata Lewinskyvel,

- és abban az Amerikában, ahol a felemelt mutatóujj az általános jelrendszer vagy testbeszéd szerint nem a kioktatás vagy fenyegetés, hanem a nyomaték, a figyelemfelhívás és kiemelt hangsúly jele (szemben Magyarországgal) és ezt egy Amerikát és az amerikai médiát is egyetemi szinten ismertető embernek tudnia kellene, már csak tapasztalatból is, ha elég amerikai tévét néz,

 

nos, akkor még poénnak is rossz, sőt annak a legrosszabb számon kérni vagy akár csak említeni is, hogy az évértékelő beszédben a bűnözőkkel társult Lewinsky nem került említésre.