"A politikai osztálynak az az érdeke, hogy kaotikus, beteg, minél jobban legyengült legyen a társadalom, mert abban tud fennmaradni, mint egy jó élősködő. Ha ez egy fitt társadalom lenne, ezek az emberek már repülnének."

 

Sajnos túlontúl is sok az igazság ebben az állításban.

 

Egy számla nélkül pénzt felvevő parlament, ahol a vagyonbevallás - legalább is a ki-ki által személyesen ismert képviselők esetében - egy vicc.  Méghozzá egy olyan vicc, amelyet - mondjuk a Skandináviában ismerthez képest - egy gyenge, felhatalmazásaiban és munkamódszerében elmaradott, elaprózott hivatal ellenőriz. Mindenki  - s főként a törvényhozók - legnagyobb megelégedésére!

Vagy nem vicces, hogy ma sem tudunk sokkal többet az olajszőkítésektől, mint amennyit egy  a témába magát beleásó író-újságíró kikapart.

Vagy nem kezdenek hahotázni, mint újabb viccen, hogy az ismert bróker-ügyben a közvélemény vajmi keveset tud a pénzek áramoltatásáról és "pártsemleges" célállomásaikról?

 

Esetleg a sok bába között elveszik a gyerek mottóját felhasználva, az "alvállalkozók a köbön " figurával ellenőrizhetetlen, hogy egy-egy nagy beruházásnál hová lesz a pénz?  Az "állam" pénze? (Mert néha a tényleges munkát végzőknek már nem is jut?)

 

Nem könnyfakasztóan kacagtató, hogy már a laikusuk számára is nyilvánvaló, hogy az olyan választási kiadásokra, mint amilyenek  Magyarországon vannak, legálisan nem futná a pártok számára meghatározott pénzmennyiség?

Ehhez képest  nem kell csodálkozni, hogy az ellenőrzésre, bűnüldözésre szakosodott állami intézményrendszer végtelenül gyenge.

 

A bevezető sorokban idézett interjúban elhangzik az a generális megállapítás is, hogy "a magyar átlagpolitikus nem példa a magyar társadalom számára, mert korrupt, tehetségtelen és gyenge." Ahogyan egy folyamatosan pénzt kérő, másik politikusi "nagyság" már megfogalmazta: tele vagyunk "megélhetési politikusokkal". Akiknek nem a "politikai munka" a legfontosabb.

 

Ha valakinek kétsége támad, akkor szerezzen parlamenti belépőt. Lehetőleg olyan időpontra, amikor nem megy "egyenesben" a benti műsor.

Mert mire kell felkészülnie, mit fog látni? Nagyjából ezt:

 

- elképesztő alapzaj a folyamatos,beszélgetés, telefonálás, ki-be járkálás, ujság olvasás miatt;     

 

- nevetés(?) egy-egy nyelvbotláson; felhördülés egy keményebb mondaton; alpári beszólások; igen pontosan úgy, mint egy olyan meccsen ahol sporszerűtlenűl viselkednek a szurkolók;

 

- ebben az alaphelyzetben "elengedhetetlen" a csengetés, ami a pavlovi reflex itteni kiváltójaként szavazást jelent, ahol a frakcióvezetők kiabálják be a megfelelő választ, azaz fogalma sem kell , hogy legyen az illető képviselőnek miről  is van szó.

 

- majd jönnek utána a takarítók, s elviszik a bulvár lapokban oly' sokszor megjelent riport szerint az összegyűlt nagymennyiségű szemetet.

 

Nos,ennek, egy így viselkedő politikai osztálynak vélhetően valóban nem érdeke  a jól működő állami ellenőrzés, a gördülékeny közigazgatás, az átlátható gazdasági viszonyok kialakítása, a társadalom rendezettsége. Mert azzal saját létét veszélyeztetné!  A változást csak a társadalom kezdeményezheti. A társadalmi megújulás nélkül a politikai osztály  egyszerűen ilyen marad!