Kedves Eszter, az a helyzet: neked most egy ideig nem kellene a kaszárnyákat meghaladó bonyolultságú kérdésekkel foglalkoznod, kivált nem olyanokkal, ahol szakmai tények ismeretére (például egy viszonylag egyszerű parlamenti szavazás értelmezésére), némi odafigyelésre, körültekintő elemzésre, az előzmények megfontolására és a pártok valós szándékának elfogultság nélküli értékelésére van szükség.

 

Magyarán: szakcikket ne nagyon írj, kivált ne alkotmányjoggal kapcsolatosat, mert akkor ilyen kínos helyzetekbe bírsz kerülni.

 

Vagy ha mégis, akkor javaslom kiinduló gondolatnak, hogy a kisebb parlament önmagában az égvilágon semmiféle demokratikus problémát nem old meg és semmiféle alkotmányos deficitet nem számol föl,  ez egy klasszikus álkérdés, mint a "hány minisztérium legyen?" és társai, amelyekkel időről-időre próbálják elszórakoztatni az egyre közönyösebb (mert nem síkhülye) nagyérdemút, akinek van annyi esze, hogy már rég felismerje: kétszáz ember, vagy akár csak száz is éppúgy elkövethet galádságokat, szakszerűtlenségeket és visszaéléseket, mint 386, miként egy tízezer fős hadsereg rommá verhet egy százezrest, a lényeg tehát a minőség: a képviselők emberi, szakmai rátermettsége, képzettége, jártassága, és akkor lehetne olyan fogalmakkal operálni, mint becsület, szótartás, hozzáértés, eltökéltség, együttműködési készség a nemzet javára, és ebből egész jó cikket lehetne kanyarítani anélkül, hogy - elnézést - a felkészülésbe történő heveny beleszarás gyanúja vetülne rád.

 

Hogy értsd: nem feltétlenül az a jó-rendes-aranyos-édibédi párt, aki kisebb parlamentet akar, és nem az a csúnya-gonosz-ebadta párt, aki nem feltétlenül akar kisebbet. Azt az érvelést keresd meg és vedd oltalmadba, amely azt mondja: előbb a közigazgatási rendszert és a pártok finanszírozását kell elrendezni, tehát ne a tetővel kezdj bele a házépítésbe, mert könnyen lehet, hogy 20-nál is több megyei egység sajnos éppen ekkora parlamentet feltételez, amekkora most van nekünk, nem lehet kisebbel megoldani, mert akkor egy honatyára 200 ezer állampolgár képviselete jutna, ezáltal egy eleve megoldhatatlan feladat elé állítanánk őt és a viccek szintjére szállítanánk le a népképviselet elvét. El kell dönteni, hogy lesz-e regionális átszervezés, mert ahhoz nem csak létszámában, de egész működésében más képviselet tartozna, sőt: lehet, hogy nagyobb. Mit lehet azt tudni, hiszen képviselni kellene továbbra is a kisebb településeket/térségeket, a régiókat és az országos érdekeket, ezért azt sem zárom ki, hogy a német parlamenthez hasonló, kétszintű felépítést követelne ez meg. Te tudod talán előre? És előbb meg kellene oldani a mandátumarányos választókörzeti rendszert, mert beláthatjuk, hogy az sem igazságos, ha az egyik képviselő mögött 30 ezer választó van, a másik mögött 60 ezer, hiszen így a jogegyenlőség (egyenlő képviselet elve) sérül, amit Amerikában a választókörzetek dinamikus átalakításával már rég megoldottak, ott van a példa, csak át kell venni.

 

Ezen problématömeghez képest csak hab a torán az egyéni/listás arány kérdése.

 

Arról is írhatnál, hogy a kisebb parlament nem feltétlenül olcsóbb. (Tudod-e egyáltalán, mennyibe kerül a jelenlegi?) A megnövekedett feladatokat melyik őrült látná el ugyanennyi, vagy kevesebb pénzből? Nem az történne-e, hogy felkészüléséhez fizetett szakértőket kellene alkalmaznia, akik jobb esetben valóban segítik a munkáját és az eligazodást a bonyolult szakkérdésekben, rosszabb esetben a rokonait, unokahúgát, keresztfiát tömi ki zsebpénzzel és tojik az egészre? Nem az történne-e, hogy még hitványabb és alkalmatlanabb emberek, netán kalandorok, bűnözők, lobbisták, fizetett ágensek lepnék el a képviseletet, amitől most sem állunk messze?

 

Végül ez a dolog a Jobbik belekeverésével ... - nagyon vékonyka. Engem aligha lehet Jobbik-barátsággal megvádolni, de hogy jönnek ők ebbe a képbe? Miért kellett őket egyáltalán szóba hozni? Ők egy kis párt, aki be akar kerülni. Ő lenne az egyetlen talán? Miért ne akarhatna egy kis párt is bekerülni, mi ebben az ördögtől való? És miért hagyod figyelmen kívül, hogy egy kisebb parlament nyilván a bejutási küszöb leszállításával is járna (az Alkotmánybíróságnak automatikusan kell megsemmisítenie minden ezzel ellentétes szabályozást), és akkor a Jobbik (vagy más) alkalmasint még könnyebben bekerülhetne, mint a jelen rendszerben fog? (Pláne, ha a listás verzió kerekedik fölül) Hogy került ez a csizma az asztalra? Dávid Ibolya nem csereszabatos Vona Gáborral, a Jobbik nem az MDF-től fog elvenni voksot, az MDF az EP-be is be tudott kerülni a Jobbik sikere ellenére, nem is tudod, miket beszélsz, tényleg.

 

Ha Magyarországon lesz jelentős és befolyásos szélsőjobboldali szerveződés (mert ez még csak a kezdet!), akkor lesz. Ha lesz, akkor azon kell elgondolkodni, hogy miért lett és mit kell kellene tenni alkotmányos eszközökkel - nem pedig parlamentmatematikai fondorlatokkal távol tartani, mert azzal csak növelnénk a feszültségeket. Ha értenél a demokráciához, tudnád, hogy a demokrácia azokat is megvédi, akik ellene vannak (Thomas Jefferson). Ettől erős. Nem pedig attól, hogy kitalál mindenféle trükköt vagy netán erőt alkalmaz. Ezt a politikai bűnözőkkel szemben kell megtenni, de alkotmányos keretek közt fellépő szervezetekkel szemben tilos, bármennyire rühelljük is őket.

 

Ők a mi saját fingszagunk, és csak magunkra vethetünk, ha büdös  szoba.

 

 

Lehet, hogy a Jobbik profitálhatna egy listás választásból, de kételkedem benne.

 

Ne kételkedj: halálosan biztos, hogy kisebb parlament+alacsonyabb küszöb+listás rendszer esetén a Jobbik nem csak bejut, hanem akár haideri eredményt is produkálhat. Ezek a tényezők külön is, együtt pedig még inkább nekik kedveznek, szemben az egyéni rendszerrel, amelybe a két nagy párt ma még annyira beágyazódott, hogy abba nehéz betörni.