van itt ez a kérdés Creative Commons License 2009.06.23 0 0 16310

Minden külön értesítés helyett

 

Babarczy Eszter: Miért nem kell a kisebb Parlament?

 

2009. június 23. 14:17 | Utolsó módosítás:2009. június 23. 21:36

 

Volt a kormánynak egy előterjesztése. Csöndben bukott el 2009. június 22-én. Csöndben, de nem a megszokott módon, ugyanis ezúttal az Igazságügyi Minisztérium által benyújtott tervezetre a Fidesz és a KDNP képviselői, valamint az MDF Dávid Ibolya-ellenes szárnya nyomott IGEN-t, míg a szocialisták többsége tartózkodott, az SZDSZ pedig egy elszánt NEM-mel erősítette meg a demokrácia melletti elkötelezettségét.


Az előterjesztett törvényjavaslat 199 főre csökkentené az országgyűlés létszámát és egyszerűsítené az országgyűlési választási procedúrát. Hogy a helyzet cifrább legyen, ezt a törvényjavaslatot még – hogy szalad az idő! – egy korábbi miniszterelnök kezdeményezte, bizonyos Gyurcsány Ferenc. Ezt támogatta hát a Fidesz és minden szövetségese, demonstratíve, név szerinti szavazással. (Ha úgy gondoljuk, hogy a következő parlamenti választáson elsöprő győzelmet aratunk, akkor nyugodtan csökkenthetjük a képviselők számát. Pláne, ha tudjuk, hogy úgyse szavazzák meg mások, akik némileg aggódnak, mert már beleszoktak a képviselőségbe).

De nem azért írom én ezt a cikket, hogy feltegyem azt a naiv kérdést, vajon lehetséges-e, hogy a parlamenti frakciók saját párt- és egyéni érdekeiket képviselték ez esetben? Nem mondom, hogy nem várnék el némi önmérsékletet, de nem szeretném moralizálással untatni a kedves olvasót. A fájdalmam a következő: erről a beadványról gyakorlatilag nem volt vita, sem az országgyűlésben, sem – ami fontosabb – a magyar sajtóban. Pedig a következő választáson (ceterum censeo, minél hamarabb, annál jobb) az a kérdés is eldőlhet, hogyan alakul húsz évvel az első szabad választások után a magyar pártstruktúra. Amíg a jelenlegi választási rendszer él, addig új pártoknak rendkívül nehéz átvinni a küszöböt.

 

Az egyéni képviselőség azt jelenti, hogy jelentős előnyben van az a párt, amely minden választókerületben kiépítette a maga mélyreható személyi infrastruktúráját (hogy finoman fogalmazzak). A mélyreható személyi infrastruktúra (a „jó embereink”) a következő módon állhat elő: 1. mi voltunk a pártállam, és örököltük a jó embereinket. 2. egyes választásokon erősek voltunk, és az önkormányzatokban, a helyi gazdaságban maradtak embereink. 3. meg tudunk venni helyi embereket, akik látnak fantáziát a politikai karrierben. 4. meg tudnak venni minket helyi emberek, akik látnak fantáziát a politikai karrierben.

 

Mint látszik, kétféle párt lehetséges Magyarországon e szisztéma szerint: a régi klientúrák pártja és a politikai kalandorok pártja. A választási rendszerből adódóan a pártprogram (a központi akarat, a választó számára hozzáférhető információ) küzd a finanszírozók és a jó emberek akaratával, oszt majd meglátjuk.

 

A listás választás hatására a pártprogramok felértékelődhetnek a helyi infrastruktúrával szemben (elég a pártot eladni, nem kell még a jelöltre is külön figyelmet fordítani). Egy új pártnak ez kedvező. De kedvező-e nekünk egy új párt?

 

Másfél évvel ezelőtt azon a nézeten voltam, hogy új párt alapítása helyett a kiüresedett két kis pártot kéne feljavítani (bár jeleztem, hogy a Védegylet és a Humanista Párt egyesüléséből létre tud jönni egy viszonylag életképes erő), mert a választási rendszer új párt indulását szinte lehetetlenné teszi – és ha mégis sikerül, abban sem feltétlenül lesz sok örömünk. A kétségeim nem változtak, de a voksomat most mégis máshol tenném le. A szó minden értelmében. A balközépen hely nyílt az elmúlt egy év öngyilkos politikája után. Ez egyben meg is magyarázza, miért úgy bukott el a mai indítvány, ahogy elbukott. A Fidesz már elvesztette a játszma első fordulóját a saját versenytársával szemben. Lehet, hogy a Jobbik profitálhatna egy listás választásból, de kételkedem benne. A Jobbik – hacsak nem folytatja a jelenlegi elit a megszokott katasztrofális politikát – pont ennyit ér: Magyarországon a szélsőjobboldali eszmék támogatottsága nem fogja elérni a 20%-ot. A potenciális új versenyzők már nem a Fideszt, hanem az MSZP-t és az SZDSZ-t fenyegetik. Naná, hogy nem fognak maguknak konkurrenciát csinálni!

Babarczy Eszter

 

http://hvg.hu/velemeny/20090623_valasztas_fidesz_kepviselo.aspx