Jut eszembe, lehet, hogy fogalmi félreértés van köztünk, én a „föltételezi” ige alatt azt értem, hogy a kritika elemi föltétele a valódi azonosulásnak. És nem azért, hogy ne legyen az azonosulásból alávetetettség, hanem azért elsősorban, mert kritika nélkül nincs igazi azonosulás, csak olyan azonosulás lehetséges, amely vagy lesz még holnap is, vagy már ma délután megszűnik. Attól függően, hogy a rádióban bemondanak-e valami megvilágosító programnyilatkozatot, vagy éppen a nyilatkozóról derül ki, hogy patkány volt, egy simlis besúgó rohadék stb.

 

Én emberben sem csalódtam soha (kutyában még kevésbé). Egyébként itt meg lehet kérdezni bárkit, megmondják: ezért vagyok osztatlanul gyűlölt nick. Bárki szól hozzám, és szóljon bármily mézesmázosan, számomra az a döntő, hogy kiderüljön: olyan ember-e az illető, amilyennek látszik, vagy inkább másmilyen.

Hát nagyjából másmilyen, az emberek színezik magukat, csakhogy előttem átlagban két másodperc alatt buknak le, s ezért rühellnek kurvára. A moderátorok is.

Én viszont ezért nem csalódtam még soha senkiben és semmiben.

Így értendő a kritika, mint a valódi azonosulás föltétele, és így értendő Bálint György bonmója is.