Van még egy pont: jön-e a fasizmus, aktuálisan?

 

Nem jó a kérdés, mert itt van. Itt is volt, és itt is marad sokáig. Itt volt az a családi suttogásokban, a generációkon átadott és/hamis tapasztalatokban, a ki-nem-beszéltségekben, a galerik süket és "vagány"szövegeléseiben, a stadionokban, a szalonzsidózásokban (amelyek nem is szalonokban folytak), a gondosan adagolt szószéki utalásokban, itt volt mindvégig, mert a fasizmus parlagfű. Nem kiirtható, csak visszaszorítható.

 

A szabadsággal visszaerősödött ő is, és ez jó. Bolond volt, aki az ellenkezőjét várta. De jobb a látható kór, mint a lappangó, amely váratlanul ledönt a lábadról és mielőtt védekeznél, véged is van. Lehet vizsgálni, lehet elgondolkodni, lehet felkészülni és lehet még tenni is. Lehet újraszervezni azokat, akiket 20-50 évig ez nem érdekelt, mert azt hitték: Szálasi felkötésével az ügy lezárult.

 

Nagyon nehéz lesz persze és rengeteg pusztulással jár majd, mert a Mester-féle emberek szándékos izolálásával a társadalom erre rendelt immunsejtjei is meggyöngültek. Ha a Mester-félék szóltak és figyelmeztettek (direkt vagy áttételesen), akkor hivatalból nem vették komolyan. És nyilván sokan  vannak, akik csak azért sem akarják mindezt elismerni, hogy ne kelljen a Mester-féléket visszamenőleg igazolni.

 

----------------------

 

Panaszos szavaidból azt veszem ki, hogy több nyílt tiszteletet, átfogóbb respektust igényelnél a Mesternek.

 

Nem. A respekt nem igényelhető, hanem csak teremthető. Aki fogékony arra, hogy megnyíljon és befogadja a nála érdemesebbek gondolatait, ott a tisztelet magától sarjad. Aki nem, arra rá nem erőltethető.

 

Az a respekt már régen megvan. Illetve régen nincs meg, és nem is lesz. Mert a Mester megosztó, ami a hiedelemmel ellentétben nem negatív kép. Igen, megosztó, mert megmutatja a határsávot a hazugok és az igazmondók között. Elválasztja az össze nem tartozó témákat. Mindezt úgy, hogy nem ír hetente publicisztikát, nem vesz részt vitaműsorokban, nem ír és nem ír alá nyílt leveleket, nem magyaráz és magyarázkodik, és mégis.

 

Ez folyamatosan hozzáad az értékehez azoknál, akiknél már összegyűjtötte a hitelesség kreditjét, de egyben növeli az ellene táplált gyűlöletet is. De ez nem baj, ez nagyon jó így, mert az ilyen emberek - nem sokan, például Kosáry - jelentik a társadalom világítótornyait. Ha átlagolnak, elkennek, tompítanak, akkor nem tudnak világítani.

 

------------------------------

 

A szatíra célpontja - ha okos, bölcs és belátó - akkor szeret. Mert a szatíra szeretetreméltó műfaj, és nem a bántás szándékával születik, feltéve, hogy jól űzik, valamint a bírálatra fogékony emberekre irányul. Ha ezek a feltételek hiányoznak, akkor az nem szatíra, hanem gúnyirat, heccelődés, szimpla seggberugdosás. A Mester-i szatíra sosem akart bántani senkit, de kifejezte a Mester haragját a hülyeséggel, a bunkósággal, az embertelenséggel szemben. Nyugodtan lehetne ma is használni.