Nem egészen értek veled egyet. A „rendszerváltó atyák” olvashattak volna akármennyi Mestert, bármennyi József Attilát, Ladányi Mihályt, nem mentek (mentünk) volna vele semmire, ugyanis nevezettek szövegeit nem olvasni, hanem érteni kell. Na kérem, itt a probléma! Egy Kis János, egy Tölgyessy Péter, egy Lengyel László, de még egy Bokros Lajos sem érti, hogy az általad idézett mondat mit takar tulajdonképpen, mit jelent önmagában véve, illetve a szövegösszefüggésében, ha megfeszülnének se értenék, a különféle „főminiszterekről” már nem is beszélve.

A Mester nem pusztán hangulatjelentést írt, a Mester a lényeget rögzítette, megint József Attilával hozakodok elő (hogy rohadjon meg a májam!), a Mester a „világegészt” alkotta meg műveivel, ugyanis a Mester művész.

Ami azt jelenti, hogy vagy érti a műveit, vagy nem (nem tudom, nem ismerem személyesen), de ennek nincs jelentősége. Arany János sem értette, amit írt (ő meg is vallotta), Radnóti sem értette (sem a zseniális, sem a hülye verseit), gyaníthatóan – József Attilán kívül – senki művész nem érti a saját művészetét. De nem is muszáj értenie, a művésznek alkotnia muszáj, illetve még néki sem!

Hanem a műalkotásnak alkotódnia kell.

Legalábbis ezt állítja a mesterek Mestere: „Nem szükséges, hogy én irjak verset, de ugylátszik, szükséges, hogy vers irassék, különben meggörbülne a világ gyémánttengelye” (vesd össze a szövegösszefüggéssel).

 

Ha mélyebben belekukkantasz ebbe a topikba, kiderül: évek óta azt igyekszem bizonyítani (szerintem sikerrel), hogy igaza van a Mesternek, aki ugye elismeri a Dante-fedő von Haus aus érvényét, ugyanakkor lényegi különbséget állapít meg az okos, értő, értelmes, illetve a tanult, olvasott, művelt ember között.

Almási Miklós tanult, olvasott, művelt értelmiségi. Négy éve tettem föl néki először a kérdést: mivel bizonyítja azt az állítását, mely szerint Babarczy Eszter „tehetséges publicista”. Babarczy melyik írásával, melyik mondatával? Négy éve nincs válasz. Illetve különféle nickek mondanak itt olyanokat, hogy Babarczy Eszternek rengeteg diplomája van, több nyelven beszél, miegymás… Jó. Viszont, ha ugyanazt a marhaságot elmondom angolul is, németül is, olaszul is, akkor én attól értő, okos ember lettem? Alapító atyaként még a társadalmat is tudnám boldogítani? Na ja, boldogítani tudnám, ám amitől egyáltalán nem lenne boldogabb a társadalom.

Almási tanult, olvasott, művelt ember, csak hülyeséget beszél. Kérdezem: nagy, tartalmas, termékeny tévedése az, hogy Babarczy Eszter „tehetséges publicista”? Semmiképpen! Kimondom tehát: Almási Miklós tucatember. Még ahhoz sincs mentális, intellektuális ereje, tartása, hogy belássa a tévedését. Lapít. Esztétaként biztosan olvasta a Mester vonatkozó sorait, mégsem megy velük semmire.

 

Keveset kell olvasni, ámde azt nagyon!

 

Visszatérve a korrekciódra: „a lábas/fedő már nagyon lényeges különbség, kivált a polc magasságát tekintetbe véve” – ne vedd szembehízelgésnek, ez telitalálat!

Vagyishogy én ezen a lényeges különbség-ponton nőttem túl a Mesteren (egyébként minden mesternek ez a sorsa, a tanítványok túlnőnek rajta), én kb. annyival vagyok könyörtelenebb, iszonytatóbb fazon a Mesternél, mint amennyivel mélyebb, vérzőbb sebet ejt a csávó fején a lehulló lekvárfőző lábas a kisfazék fedeléhez viszonyítva. A Mester hozzám képest egy brüsszeli csipke, Teréz anyánknak egy halványka nedves sóhajtása. Én nem olyan vagyok (már), mint a Mester, hanem olyan, mint a hősei. Pontosan olyan, mint Nyári Kölyök például. Nincs bennem par excellence gyilkos hajlam, ám intellektuálisan könyörtelenül (bevallom: perverz élvezettel) pusztítom el azt, aki (akárcsak pökhendiséggel is) bántani merészeli a kisebbet, a gyöngébbet, a védekezésképtelen embert, legyen az bárki. És azt is „megölöm” persze, aki az igazságot sérti, gyalázza.

 

A Mester így fogalmaz híres filmnovellájában: „Györgyi felsikolt, az idegen lehunyja a szemét, arcára kiül a rettegés. Kölyök leengedi a kést.

      – Elmehetsz, csak az arcodat akartam látni, milyen ilyenkor. Most már erre fogok emlékezni, és nem arra, hogy állsz fölöttem és nevetsz.

      Elrakja a kését.”

 

Erről van szó. Előbb-utóbb mindenki elrakja a kését. Nyári Kölyök is, én is. Tulajdonképpen Ady is erről beszél, csak fordítva:

 

Dőltömre Tökmag Jankók lesnek:
Úgy szeretnék gyáván kihúnyni
S meg kell maradnom Herkulesnek.

 

Milyen hígfejüek a törpék:
Hagynának egy kicsit magamra,
Krisztusuccse, magam megtörnék.

 

De nyelvelnek, zsibongnak, űznek
S nekihajtanak önvesztükre
Mindig új hitnek, dalnak, tűznek.

 

Szeretném már magam utálni,
De, istenem, ők is utálnak:
Nem szabad, nem lehet megállni.

 

Szeretnék fájdalom-esetten
Bujdosni, szökni, sírni, fájni.
De hogy ez a csürhe nevessen?

 

Szegény, muszáj Herkules, állom,
Győzöm a harcot bús haraggal
S késik az álmom s a halálom.

 

Sok senki, gnóm, nyavalyás, talmi,
Jó lesz egy kis hódolás és csönd:
Így nem fogok sohse meghalni.

 

 

Most pedig fordítsuk Adyt vissza, irányítsuk újra ide: e topik gazdája (nevezett lovagyna) azt állította (már közel három hónapja), hogy Babarczy Eszter végleges távozásával megszűnik itt az élet, úgymond a végjáték elkezdődött.

Így hát szegény muszáj-herkulesnek azt kell immár bizonyítania (bár ez a muszájság mulatság is egyben, nem esik nehezére), hogy a „végjáték” nem ott kezdődik ám, ahol azt a hígfejű törpék kijelölni vélik, hanem máshol. Konkrétan: én itt – kőműves művezetőként – addig vagyok képes írni a „lenyűgöző entellektüel” „publicisztikai tehetségéről”, továbbá Almási Miklós műveltségéről, olvasottságáról, de főként von Haus aus esztétikai ítélőképességéről, ameddig akarok, illetve amíg a Tökmag Jankók hátulról tarkón nem lőnek, mint Neuspiller Nyári Kölyköt, sőt esetenként még utána is, már amennyiben ugye „megáll a golyó a nyakamban az idegek között”.

 

Tehát így függnek össze a gondolatok, ítéletek, ezért mondom, hogy a Mester művész, a szövegei általános érvényűek, a „világegészt” alkotják meg, a világ gyémánttengelyét egyengetik, vagyishogy a Mester nem csupán egy az átlagnál érzékenyebb hangulatjelentő riporterek között. A Mester nyilván nem tudja, hogy én itt konkrétan mit művelek, ám e topik hiteles történetét ő már megírta. Több mint ötven évvel ezelőtt.

Ez a művészet.