Történt ez valamikor a 70-es évek legelején, vagy tán a 60-asok legvégén, hogy egy magyar IBUSZ idegenvezető, aki német és orosz nyelvterületen volt a szakmában, megunta, hogy főnöke valamiért nem engedi ki nyugati IBUSZ utakra dolgozni, hanem helyette csak itthon kellett fogadnia és az országban kalauzolnia az akkori "nagy testvér" turistáit és baráti delegációit...szal, egyszer megint egy ilyen Ikarus adagnyi szovjet csoport jött Pestre, akik az akkori Béke szállóban lettek elszállásolva. Este az egyik ilyen szovjet turista a szálló halljában, vagy az éttermében meglátott egy doboz filteres teát - ami akkor azért még nálunk is újdonság volt, nemhogy Záhonytól keletre -, szal, nem tudta, mi fán terem ez a valami. Azt értette, hogy tea, ami a dobozra rá volt írva, na de hogyan tovább...?? :)))

Lényeg a lényeg: odament ehhez a magyar idegenvezetőhöz, és megkérdezte tőle, hogy "sto etá, elvtársam?? oder was ist das?? :)))

Mire az idegenvezető unott, fa arccal elmagyarázta neki, hogy ez egy olyan új tea - mármint maga a filter -, amit úgy kell fogyasztani, hogy bevesszük a szánkba balra a filtert, jobbra a cukrot, és a csészéből szépen, /a szocialista étkezési etikettnek megfelelően :))/ hozzáisszuk a forró vizet.

Na, kérem szépen..., másnap reggel a Béke szálló pincérei, portásai, taxisai a konyhai személyzettel együtt állítólag rosszul lettek..., a röhögéstől!! Mert ők csak azt látták, hogy a reggelinél az étteremben ül 40-50 szovjet szállóvendég, komoly arccal, szájukból lóg ki a filter vége vékony madzagon, és eltorzult ábrázattal, de a szovjet emberre akkoriban oly jellemező hősies elszántsággal itták csészéből a forróvizet.

:))