A keserű és groteszk leszámolást én nem érzem, nem látom a szövegben, szerintem Esztert komolyan megszállta a szebb jövőbe vetett hit...

Ez esetben nagyon érdekelne, hogy maga Eszter miképpen vezeti le gondolkodásának önazonos és koherens fejlődését a tatárszentgyörgyi temetésen való részvételtől a szebbjövőig, esetleg úgy, hogy értse a kis Tündike vagy Nórika is, vagy hogy hívták a cigánylányt, akit egy hétre befogadott a magaskultúrába.

Ha erre nem lenne képes, már nem úgy értve, hogy ne tudna szövegelni róla valamit, hanem úgy, hogy valóban koherens szemléleti fejlődést vázol fel, akkor megerősítve látnám azt a meggyőződésemet, hogy a véleményformálók által felvázolt társadalmi  körképek, értékelő állásfoglalások stb.  csak látszólag születnek úgy, hogy megfogalmazójuk érvényes következtetéseket von le eseményekből, hanem valójában a bekövetkezett események hatására  létrjött szemléletváltozásokat fogalmaznak meg, függetlenül a korábbi álláspontoktól, azokat nem cáfolva vagy továbbfejlesztve. Más szóval felelőtlen, önkontroll nélküli, élveteg és önérdekű impressziók..