Mármost melyik csoport volt ezek közül a bölcs? Olyan megrökönyödtető marhaságot, hogy mindegyik szavazat egyaránt bölcs volt, talán csak nem akart állítani Eszter.

 

Akkor viszont egyértelműen kellene beszélni, nyíltan vállalni a véleményt és a bölcs magyar választók iránt érzett rokonszenvet.

 

Az a toposz, hogy a "választók bölcsen döntöttek", nem azt jelenti, hogy 'minden választói döntés külön-külön egyaránt bölcs volt' s nem is azt, hogy van egy csoport, amelyik bölcs volt, míg a többiek nem vagy kevésbé voltak bölcsek.

 

Azt jelenti, mivel ekképpen szokták használni, hogy a választók összességének szavazatai az adott körülmények között elérhető optimális megoldást vagy ezen megoldások egyikét  eredményezték.

 

Van a toposzban valami enyhén transzcendens íz, mivel a kollektív bölcsességet valami megfoghatatlan belső harmóniának, erőnek vagy minek tételezi, máskülönben nem magyarázható, hogy egymást kiegyensúlyozva egy adott eredményre vezető individuális aktusok miképpen nevezhetők bölcsnek.

 

Azaz egy ízetlen és álságos marhaság, márcsak azért is, mert egy ilyen állítás ugye csak akkor értelmes, ha feltételezhetjük azt is, hogy esetleg a magyarok olykor  mégse döntenének bölcsen, márpedig akkor ugye meg kellene magyarázni, hogy ez a kollektív bölcsesség hogy tud megbicsaklani, és miképpen zárhatjuk ki a jelen esetre nézve, hogy ez megtörtént - már ha nem az a mérce, hogy Babarczy Eszternek kedvére való a végeredmény.  

 

Egyébként az egész szövegről, a szebb jövős felütéstől kezdve valahogy nem tudom elfogadni, hogy Eszter a közvetlen értelmében olvasandó szövegnek szánta volna, sokkal inkább  az eddigi véleményformáló és politikaaalakító szerepével való keserű és groteszk leszámolásnak, netán a túljátszott meghasonlását (emlékezhetünk, ebben a rovatban írta, hogy alig tudja túlélni a csalódást s a haragot, hogy milyen szerepbe vitték bele balekként) kifejezni hivatott, enyhén hisztérikus gesztusnak, ami persze súlyos dolog  így is.

 

Annyi benne a levezetési, értelmezési hiba, a hamis dilemmától kezdve a primitivizáló "majd jól megfizetik, csak nem hagyja magát kirúgni valami meggondolatlansággal" érvelésen keresztül a teljesen kidolgozatlan "a választók figyelmeztettték az elitet"(és megválasztották 56%-kal az elitből a leggátlástalanabb, legátlátszóbb  hanta pártját,  az államszervezet működésének nyilvánvaló aláásóját meg a neonyilasokat") elgondolásig, amely figyelmen kívül hagyja a vélelmezett  figyelmeztető gesztusnak azt a szubsztanciális elemét, hogy egyébként ezt az akár jogosnak is tekinthető figyelmeztetést  milyen ideológiával és milyen programokkal rendelkező pártokra adott szavazattal gyakorolták.