Fotó: A Budapesti Pinceszínház archívuma

 

Bárány János: Föld alatti alagútban is játszott. Szervét Tibor szereti a színházi varázslatot = LOOK magazin, 2009/6. p.42-43. (Részlet az interjúból)

 

"Szervét Tibor: - Megható és felemelő érzés, hogy hatodik éve a nézői szavazatok alapján a Radnóti Színház közönségdíjasa lehetek. Végtelenül szeretem a nézőkkel való együttműködést, az együtt játszást. Minden színpadon dolgozó ember fejében van ilyen-olyan ügyosztály.

Nekem egy nagy hadseregem figyel oda, hogy a nézők hogy érzik magukat előadás közben. Hogy jönnek-e velünk, érzik-e az előadást, Szervét Tibor szereti a színházi varázslatot úgy dobban-e a szívük, mint a miénk. Amikor az első rendezésembe kezdtem, azzal a mércével mértem, vajon a magyanyámnak teszene-e.

 

Bárány János: - Legutóbbi rendezésénél, Szép Ernő Vőlegény című színművénél is ez volt a mérce?

 

Szervét Tibor: - Igen, ráadásul megpróbákoztam azzal, hogy varázslatok történjenek a színpadon. Szép Ernő, mint szerző maga javasolja ezt. Erős, expresszív képeket ír és kér az instrukcióiban. Ha majd még rendezhetek, szeretném, hogy sikerüljön a gondolkodásmódomat a varázslós, mesélős, igazi érzelmekkel operáló színház felé fordítani.

 

Bárány János: - Színészként friss premierje az Apacsok című darab, aminek nem éppen szívderítő a története.

 

Szervét Tibor: - Az én szerepem kiváltképp nem szívderítő, mert a legszörnyűségesebb alakot játszom Jágó óta. Egy tartótisztet alakítok, aki beszervezi a főhőst, és aljas módon manipulálja.

Olyan erős motivációja van arra, hogy ezt tegye, mint a főhősnek arra, hogy főhős legyen. A főhős ellenállhatott volna, de a szerzők úgy gondolták, hogy nem áll ellent. A hatvanas évek eleje, amikor a cselekmény játszódik, nagyon nehéz lehetett az akkor élő felnőttek számára, mert könyörtelenül ki voltak szolgáltatva a nyúlós-nyálas hatalomnak, amely mindenhová bedugta a csápjait. Az egyik ilyen csápot játszom. Az embert, aki beszervez, ügynököt mozgat, és akinek kellőképpen hiányzik mindenfajta morális gátlása ahhoz, hogy azt tegye, amit tesz, hiszen ha nem tenné, saját magát találná egy kihallgatószékben."