1. Jörg Haider pártját Szabadságpártnak hívták, amikor bekerült a parlamentbe. Nem nagy ügy, de egy politikáról nyilvánosan nyilatkozó szakértőnek ezt illenék tudnia. A mai  Szövetség az egykori Haider-párt utóda, alig van már köze az eredetihez, amely kormányra tudott kerülni tíz éve.

 

2. Az európai politikai elit semmiféle pofont nem kapott: a hagyományos nagy tömbök egy icipicit vesztettek, sokkal inkább a belső arányok változtak meg feltűnően a moderált jobboldal javára (Néppárt kontra szocialisták), Németországban pedig a liberálisok jó szereplése keltett feltűnést, nem a szélsőségeseké.

 

A lényeg: a szélsőségesen továbbra sem múlik majd semmilyen döntés az Európai Parlamentben.

 

Rettenetes csúsztatás a képet úgy bemutatni, hogy Európában előretörtek a szélsőségek: nem, nem törtek előre, nem változtattak az égvilágon semmit a status quo-n, továbbra is páriák lesznek, akiket kiszorítanak a fontosabb folyamatokból. Egzotikumok, sőt: immár hungaricumok, mert a magyar szélsőségesek az összes közül a legrosszabbak.

 

Magyarországon sem kapott pofont az elit, 22 helyből óriási szerencsével és elképesztő agresszivitással a nácik elvittek 3-at, ez nem égszakadás-földindulás, inkább csak figyelmeztetés, és a legkevésbé sem emlékeztet 1931-re (megjegyzem, ha már történelmi példát hoz, 1932 vége vagy 1933 eleje pontosabb lett volna, 1931-ben semmiféle erős kéz nem jött, éppen ez volt a hiba!). A Jobbik nem jutott be a parlamentbe, még ha sokan úgy is akarják ezt érzékeltetni. Az még kissé odébb van, és nem is fog sikerülni.   

 

Nálunk is az eliten belüli erőviszonyok alakulása az érdekes, de Eszter ezt nem veszi észre, mert őt is elvakítja a Jobbik 3 helye.