4400 válasz | 2009.06.09 00:35:53 Š (16032)

"– Mindenekelőtt: a Fidesz hisztériakampánya volt döntő. "
Mondjuk, a ballib hibbantsagahoz ne sokat kellett mar hozzatenniuk....
az idiota szadeszes plakatok Tito ortizzal ,meg a nemtudomki Nyilas Barbie-ja , vitte a palmat.

Előzmény: Marcus Luccicos (16029)

 

 

Hát igen, ezen a nívón zajlik ma Magyarországon a népi politizálás. A nép szava isten szava, a nép szövegértelmezése, jelenségértelmezése isten értelmezése. Vagyis szükségképpen bukniuk kell azoknak a politikusoknak, akik nem lebutított módon kommunikálnak.

Itt van például a fent idézett lelkes szavazópolgár. (1) Nem tudja, mit jelent a „kampány” szó, mit jelent a „hisztériakampány” kifejezés – a választási kampánnyal azonosítja, miközben (2) belefog egy nem is túl hosszú szöveg elolvasásába (hol van ez például az őszödi beszéd terjedelmétől?!), s már a huszonegyedik sornál elakad intellektuálisan. Majd szavaz. Voksol az urnánál.

 

A szövegösszefüggés így szól: „a Fidesz hisztériakampánya volt döntő. Telitalálatnak bizonyult. Aki a Fidesznél kitalálta és megszerkesztette az őszödi beszéd kifordításán alapuló lejárató pitbull-stratégiát, nagyon megérdemli a fizetését. (A Fidesztől persze, mert az már egy más kérdés, hogy közben mit ártottak, mennyit ártottak a magyarországi politikai kultúrának.)”

 

Tehát a Fidesz célja az volt, hogy hisztériát keltsen az országban a kormány megbuktatására. Vagy pedig csupán az volt a cél, hogy a megbuktatásra irányuló törekvés látszatával kampányoljanak a helyhatósági választásokon, nem tudom, nem voltam ott, amikor kiagyalták. Mindenesetre a közvetlen cél az önkormányzati választások megnyerése volt, miközben – valószínűleg – egyáltalán nem bánták volna, ha „mellékesen” megbukik (az akkor még félelmes) Gyurcsány is.

Tehát a Fidesz hadjáratának (kampányának) egyik része a „szellemi előkészítés” (az őszödi beszéd kipreparálása, pertraktálása), a másik része pedig a parlamenti politizálás ellehetetlenítése, a politika teljes posztmodernizálása, képiesítése, utcai demonstrációk szervezése („72 órát adunk a lemondásra” stb.), illetve egy posztmodern parlamenti „képrendszer” (szisztematikus kivonulgatások-bevonulgatások) megformálása.

Egyebek közt erre is gondoltam, amikor azt írtam, hogy Babarczyval, Orbánnal, Navracsiccsal… vagyis ezzel a korosztállyal végképp befellegzett a modernitásnak. Rájöttek: a választópolgárban a kép marad meg, nem a fogalom, úgy lehet nyerni, ha képekkel bélelik ki az emberek maradék lelkét.

 

4400 válasz | 2009.06.09 00:33:13 Š (16031)

na libbantkak, lehet am csocsalni a buktat!!!

 

4400 válasz | 2009.06.09 00:35:53 Š (16032)

Mondjuk, a ballib hibbantsagahoz ne sokat kellett mar hozzatenniuk....
az idiota szadeszes plakatok Tito ortizzal ,meg a nemtudomki Nyilas Barbie-ja , vitte a palmat.

Előzmény: Marcus Luccicos (16029)

 

A „libbantak” nem fogalom, hanem kép. Miként a „bukta” is az. Nem szókép, hanem szimpla, posztmodern kép. Ugyanolyan kép, mint a „ballib hibbantsága”, illetve mint ami megjelent az „idióta szadeszes plakátokon”. És persze az „idióta szadeszes” jelzős szerkezet sem fogalom, hanem kép.

 

Nagyjából erről beszélek, az efféle csillogó, posztmodern takonyra buknak a választásra jogosult pulykák, gyöngytyúkok a tömegdemokrácia baromfiudvarán.

 

Mi akkor hát a megoldás? – kérdezhetné most tőlem (nagyokostól) mondjuk Lendvai Ildikó?

Mire a válasz: nincs megoldás. Ezt Brecht tökéletesen érzékelteti a Kaukázusi krétakörrel.

 

Illetve két „megoldás” lehetséges. Az egyik, hogy a „baloldal” is teljesen gátlástalanná válik, miként a Fidesz. (A Jobbik nem gátlástalan, a Jobbik eszelős, ők hiszik is, hogy a zsidók országot rontanak, illetve a zsidók rontják az országot akkor, ha nem inkább a „metélt farkincájukkal játszadoznak”. A Fidesz nem így gondolja, nem teljesen így gondolja, ők ezt „csak” mondják, sugallják. A politikai antiszemitizmus és a zsigeri antiszemitizmus közötti különbség lényege a Fidesz és a Jobbik közötti különbségben, a „hát genetikailag talán túlzás lenne mondani”, illetve a „játszadozzanak a metélt farkincájukkal” megközelítések közötti különbségben ragadható meg. És ez lesz az elkövetkezendő évben a Fidesz alapvető problémája. Nem az a fő gond, hogy Szilvássy gründolta a Jobbikot stb., hanem hogy a „metélt farkincák” nagyságrenddel hatékonyabb kép, mint a „genetikailag talán túlzás lenne mondani”.)

A másik „megoldás” Lendvaiék számára: várni. Várni a véletlenre. A szükségszerűséggel szemben is történhet bármikor bármi. Csekély a valószínűsége, de elvileg nincs kizárva. Kicsi az esély, mert a trend mindenütt a posztmodern. Amerikában is. Már az USA elnöke is kép. Számomra teljesen nyilvánvaló: Obama nem modern (emancipációs stb.), hanem posztmodern jelenség. Obamából Oscar Peterson, Jimi Hendrix, Sidney Poitier, Pelé, Carl Luis, Michael Jordan és más néger ikonok (képek) nélkül soha nem lett volna elnök. Miként nálunk Papp Laci nem cigány, hanem magyar ikon: a kis magyar proligyerek. És az ún. cigánykérdést mentálisan (egyebek közt) ez határozza meg Magyarországon.

 

Tegnap írtam itt a „nemzeti oldal” nagy magyar pitiánerségéről, arról, hogy a Nemzet Legjobbjai babonásan csüggnek a zsidók „metélt farkincáján”. Mint a tűztől, úgy félnek a „libbantaktól” továbbra is. Megverhetik, „agyonverhetik” (Szili) a „baloldalt” valamely választáson, ám a lelkükben soha nem fogják legyőzni a „libsiket”. Legalábbis az idézett hozzászólások erről árulkodnak. Képtelenek méltóságtudattal viselkedni, nem „alanyi” a győzelmük, hanem az infantilis csúfolódás lehetősége teszi őket kvázi boldoggá: Bi-bi-bí, libbantak, lehet csócsálni a buktát!

 

Szerintem nagyon érdekes az összefüggés: 2002-ben sem a Fidesz veszített (alanyilag), hanem ŐK nyertek ugyebár, a Démon győzött (csalással persze). És most ugyanez a fonákján: nem a Fidesz nyert, hanem ŐK buktak (végre valahára), mert még így sem tőlünk, hanem TŐLÜK méretnek a dolgok, a viszonyok, nem rólunk, hanem RÓLUK szól a történelem.

A „magyar emberek” most színlelnek boldog győzelmet. Óvodás csúfolódással. Ami totális önfeladásra, nemzeti defetizmusra utal.

 

Nem vagyok egy Frajd Zsiga, mégis ki merem jelenteni: csak látszólagos boldogság tűnik itt elő, ti. épp az efféle infantilizmus jelzi: ezek a politikusok, választók legbelül továbbra is reszketnek a félelemtől. Hiszen a kisebbrendűségi érzülettel küszködő ember sem tudja becsapni magát; ha gyöngébbnek, kevesebbnek, hitványabbnak érzi, tartja magát (sőt egész népét, nemzetét) a zsidóknál, akkor nincs az a kétharmados, háromharmados győzelem, amely megnyugvást hozhatna számára. Magyarán: nem csak veszíteni, de nyerni sem tudnak méltóságteljesen. Erről szólnak a választást követő reakciók. Egyébként nem csak itt! Másutt is.