A „balliberális” nagyvad kiterült. És már jönnek is rá a hiénák. Akik néhány éve azt üvöltötték infantilisan, hogy „Táncolj, Feri!”, most pedig azt üvöltik, szintén infantilisan, hogy a „gebe” miatt „vertek bennünket agyon”. Plusz a Babarczy Eszter miatt. Ami akkora és afféle marhaság, mintha valamely antikommunista liberális azt visította volna 1994-ben, hogy a posztkommunisták azért nyertek kb. olyan arányban, mint most a Fidesz, mert Bauer Tamás átállt a szocikhoz, „legitimálta” Horn Gyulát. Bauer persze „átállt”, de aminek a szocialista győzelemhez semmi köze. Akkoriban az MSZP-re metaforikusan annyian, és azok szavaztak, ahányan, és akik most a Fideszre (sőt Borsodban nem csak metaforikusan). Továbbá: földcsuszamlásszerű szocialista győzelem történt 2002 őszén is. És nem azért, mert Babarczy Eszter akkor még Medgyessy-hívő posztkommunista volt (ti. az ő cikkeit nem olvasta gyakorlatilag senki), hanem azért, mert az ún. száznapos programról mindenki (minden szavazópolgár) tudott.

 

Nem szeretem Babarczy Esztert. Nem tisztelem és nem szeretem. Ennek jó párszor tanújelét adtam, sőt néhány alkalommal expressis verbis leírtam. Ám amit most művelnek vele, egyszerűen igazságtalanság. Már csak ezért is szólnom kell. Vagyok olyan lovag, mint Don Quijote, megvédem a szélmalmoktól édes Dulcineámat! De ami még ennél is fontosabb: Babarczyra és Gyurcsányra lőcsölni a fiaskót, nem csupán igazságtalanság, hanem ostobaság is. Méghozzá jókora.

 

A „baloldal” választási vereségének okai (fontossági, illetve jobb szó: hatássorrendben) a következők:

 

– Mindenekelőtt: a Fidesz hisztériakampánya volt döntő. Telitalálatnak bizonyult. Aki a Fidesznél kitalálta és megszerkesztette az őszödi beszéd kifordításán alapuló lejárató pitbull-stratégiát, nagyon megérdemli a fizetését. (A Fidesztől persze, mert az már egy más kérdés, hogy közben mit ártottak, mennyit ártottak a magyarországi politikai kultúrának.)

 

– A Fidesz roppant cinizmussal, de szakmailag ügyesen használta ki, hogy a „balliberális” oldal gyakorlatilag védtelen a cigányellenes demagógiával szemben. (Nem a tárgyi elemzés része, mégis megemlítem: én szubjektíve tisztelem az MSZP-t azért, mert ebben a kérdésben nem vette föl a kesztyűt, nem ment bele egy demagógilicit-háborúba. Legalábbis én nem tudok arról, hogy szocialista politikus akárcsak kódoltan is tett volna cigányellenes megjegyzést.)

 

–  Az őszödi beszéd tovább turbóztatásában nem várt segítséget kapott a Fidesz a Kis Jánosoktól, Fodor Gáboroktól, Mészáros Tamásoktól, Gerő Andrásoktól, Konrád Györgyöktől, Vásárhelyi Máriáktól… Nádas Péteren kívül gyakorlatilag mindenkitől. De ez csak második a „fontossági” sorrendben, mert az igazi hatóerő a „hazug Gyurcsány”, a „hazug kormány” szlogen szisztematikus ismételgetése.

 

­– A negyedik: a Zuschlag-ügy (illetve az egyéb korrupciós ügyek).

 

­– Az ötödik a „balliberális hecclegények” igen-igen taszító (arrogáns, pökhendi) viselkedése, amely értelemszerűen elsősorban az SZDSZ-t sújtotta, de szívott tőle az MSZP is. Ráadásul itt egy furcsa paradoxon érvényesül. Mert például a bicskanyitogatóan ellenszenves (már úgy értem, az átlag választópolgár számára antipatikus) Horn Gábor akkor is árt a „baloldalnak”, amikor az ellenzéket támadja („hecceli”), és akkor is, amikor Gyurcsányt buzerálja („menj a picsába, Feri” stb.). Röhej, de így van.

 

–  A hatodik a pénzügyi válság. Tegyük hozzá: magánál a válságnál többet ártott a válság körüli hisztéria.

 

– És csak hetedik ok a kormányzat ilyen-olyan-amolyan hibái, tévedései, szakmai, kommunikációs balfogásai. Volt belőlük bőven (vizitdíj, ilyesmi), viszont egyik sem volt akkora, amely meghatározóan indokolná a súlyos politikai hanyatlást (még összességükben sem).

 

Míg Babarczy Eszternek ehhez az egészhez semmi köze. Semmi olyat nem írt, nem mondott, amit bárki ki ne találhatott volna saját magától. Babarczy csak régen lerágott, megunt banalitásokat ismételget néha, s jobbára azt is hülyén csinálja. Általában ez történik: ha valaki a Fidesz kommunikációs stábjában kitalál valamit, majd „bedobja azt a médiába”, akkor a sok kicsi Babarczy Eszter percen rácuppan a témára (szövegre), majd csócsálja egészen addig, amíg nem löknek helyette néki egy másik gumicsontot. Nem véletlen, hogy Babarczynak nincs külön terminológiája. Önkéntes papagáj. Egykor ugye voltak „párton kívüli bolsevikok”, Babarczy ma kommandón kívüli papagáj. Azt a nótát fújja tovább, amit „okos férfiak”, politikai aktivisták a fülébe dudorásztak. Így papagájkodott az őszödi beszédről is, Gyurcsányról is, Kertészről is, a gárdáról is, a cigánykérdésről is… minden művi „aktualitásról”.

 

Többen állítják ezen a fórumon, hogy Babarczy Orbánékat legitimálta. Amely olyan állítás, mintha valaki azt mondaná, hogy a brazil focistákat azért imádják sokan szerte a világon, mert Orbán Viktor drukkol a brazil válogatottnak: legitimálja őket.

 

Babarczy Eszter nem tényező a politikában. Még közvetve sem.

 

A posztmodern politikában csak az a kommunikátor lehet tényező, aki naponta, de legritkábban hetente megjelenik a képernyőn, és (szintén papagájként) nyomatja a rögeszmét. Mint például Mészáros Tamás az ATV-csatornán. Mészáros hetente kétszer is elmondja, hogy az őszödi beszéd Gyurcsány kapitális baklövése, mely mészárosi „elemzés” nyomán a néző fejében az marad meg, hogy a Gyurcsány hazudott. Tehát Mészáros is sulykol. Ő ezért lehet tényező. De még ő sem szükségképpen az, csupán lehet. Míg Babarczy ilyen értelemben (is) nulla.

Ezért mondom, hogy igazságtalanság is, ostobaság is vele szemben a vád, mely szerint felelős volna a Fidesz és a Jobbik nagyarányú győzelméért.

 

Még egy analógia 1994-ből. A szocialisták elsősorban „proteszt-szavazatokkal” nyertek tizenöt éve (mint most a Fidesz és a Jobbik), ugyanakkor lehetett szerepe a nagyarányú győzelemben az ún. tavaszi hadjáratnak is. Amely szakmailag jól szervezett, koncentrált „támadás” volt, mégpedig olyan „nagyágyúk” bevetésével, mint Marton Frigyes, Hofi, Moldova, Markos, Nádas, Selmeczi, Trunkó, Verebes, Farkasházy, Bajor, Gálvölgyi… szóval, hogy ez a névsor a minimum; és még egy ilyen nagy lista sem elég a győzelemhez, csupán segítség lehet. Furcsa paradoxon ez is, de így van: ugyanezek az emberek később, Bokros (majd Horn) megbuktatásában, már jóval hatékonyabb szerepet játszottak.

 

Na most vessük össze Babarczy legitimáló hatását a fölsorolt nevek legitimáló hatásával!

Babarczy tehát legföljebb arra jó, hogy a bukás miatt elkeseredetten vicsorgó tovarisok kitölthessék rajta bosszújuk egy részét.