==T== válasz | 2009.06.08 10:06:35 (16023)

Köszönjük Eszter, köszönjük Ferenc, köszönjük Ildikó, köszönjül János!

Csak így tovább, cél a 4,99%-os MSZP:)

Előzmény: B. Anikó (16022)

 

 

Nehezemre esik, mert nem dicsőség, de bevallom: sok ostobaságot olvastam már végig különböző fórumokon; Pixy például azt állította ezen a topikon, hogy Babarczyt a fideszesek azért fogják kilökni Váchartyánba alsó tagozatos tanítónak, merthogy melléjük állt, úgymond „legitimálta” őket a politikai viták során. Nem viccelek, ezt Pixy írta néhány héttel ezelőtt. Szóval sok ilyet olvastam már itt is, másutt is, de a fentinél butább hozzászólással még nem találkoztam. Ha kell, meg is esküszöm rá.

Ez az ember ugyanis a választási győzelmüket nem saját maguknak, nem az ügyességüknek, rátermettségüknek, tehetségüknek, hozzáértésüknek tulajdonítja, hanem az ellenfél (ellenség) hibáinak, „elkúrásainak”. Olyan démoni, olyan félelmetes szemükben a „balliberális oldal”, hogy még egy 50 % fölötti választási siker tudatában sem képesek méltósággal, öntudatosan viselkedni. Oly megbabonázva csüggnek a diabolikus ellenségen még ilyenkor is, mint szegény Mario annakidején Cipolla szavain.

Félreértés ne essék, nem én állítom róluk, az idézett hozzászólás ezt tartalmazza, nem kell Freudnak lenni hozzá, hogy értse az olvasó, hisz’ úgy virít, mint plakáton a fogpasztareklám.

Mindenki tudja: „megköszönni” a vereséget szokták ironikusan egymásnak azok, akik házon belül hibáztatnak valakit a kudarcért: nyilvánvalóan győztünk volna, mert az ellenfél kripli, mégis kaptunk a pofánkba, és köszönjük meg ezt a „Ferencnek”, mert „hazudott” stb. Ám, hogy valaki az ellenfelet magasztalja indirekt módon, még akkor is, amikor győzött – hát szóval… az ember eldobja a maradék agyvelejét is!

 

Ez a hozzászólás már jelezi: az efféle piti kis beszari (győzve is reszkető), az ellenfelüket még ilyenkor démonizáló emberek diadala, lett légyen bármekkora is nominálisan, bizony, pirruszi győzelem.