Örülök, hogy az újra írt cseresznyevirágzás elmúlásról szóló mondatokat különösebben nem vegzáltad, és cserében válaszoltál szerinted érdektelen kérdésemre. Amúgy hidd el az átfogalmazott rész abszolúte nem illik stílusban, a korábban irt levelem mondanivalójához. Ha Eszter látta volna az új verziót, azt kérdezné: mi az átmentél Lola nénibe? A korábbi sallangmentes mondatok konvergáltak a későbbi kaszárnyába zárt őrmester szálkás modorához.

Természetesen nem ért nagy meglepetés, fanyalgásodat illetően, ez nálad teljesen természetes. Felsorolt íróhölgyek közül talán Galgóczit kihagytad mocsárügyileg, de hát valaki mindig kimarad, vagy lemarad. Talán ezt az ősmocsarat nem a nőkőn kellene számon kérni, hanem azokon a férfiakon, akik ebben a virtuális mocsárban akarnak alámerítkezni, lubickolni, bugyborékolni. A minap hosszú értekezést írtál, hogy férfiak és nők azonosan vélekednek a világ dolgairól. Az nem lehet viták témája, hogy említett Sklodowska és férje az elemek periódusos rendszeréről azonosan gondolkodtak, sőt minden kémiával foglalkozó férfi és nő is, vagy a matematikában sem eltérőek a vélemények arról, hogy a befogókra emelt négyzetek területének összege, azonosak az átfogóra emelt négyzet területével. Azonban az élet sok más kérdéseiben, érzések, érzelmek, szimpátiák, viszonyok és temérdek olyan dolog, amire nincs szabály, ahol egyénileg kell elbírálni, vagy választani adott dolgokból, ott az általad annyira lebecsült véleményem szerint, bizony a nők sokszor teljesen másképp gondolkodnak, mint a teremtés koronái.
Tehát ne várd, egy nőtől, hogy akár az interneten vagy bárhol vederszámra hordják eléd az ősmocsarat. A mocsár nem mérhető mennyiség, ennek a mocsárnak nincs kiterjedése, mélysége, ezt a mocsarat sohasem találod meg, hacsak egy nő be nem fogad saját forró mocsarába ahol együtt fuldokoltok édes kínban immár saját mocsaratokban.

Ami a válaszodat illeti, te is nyilván érezted, hogy nem egészen ezt vártam a hosszú bevezető és pocskondiázás után, minthogy utaltál is rá. A kérdésre adott válaszból általában kiderül a válaszolónak a politikai palettán való helye viszonya.
Eszter e kérdésekre adott válaszok elemzése során leszűrt tapasztalatát, véleményét igyekezet elmondani az általatok inkriminált kaszárnyás írásában. Amiből annyit sikerült megérteni a tisztelt nagyérdemű közönségnek, hogy Eszter a kaszárnyát ajánlja, mint lehetséges jövő alternatívát. Amiről természetesen szó nincs. Arra hívta fel szíves figyelmünket, hogy bizony sokkal többen választanák ebben az időpillanatban a Fidesz kaszárnyáját, mint az ominózus kuplerájt.
Azért ne gondold, hogy a nagy középen állás, vagy legyen az akár semlegesség nagyon szerencsés életfelfogás lenne. Machiavellitől tudjuk (mielőtt tovább mennénk, szeretném néhány szöggel rögzíteni, hogy itt elő fog fordulni néhány olyan mondat, ami esetleg Niccoló sajátja volt) Tehát Machiavellitől tudhatjuk, hogy többre becsülik az embert, ha igazi barát vagy igazi ellenség. Az ilyen ethosz mindig hasznosabb, mint a mindkét féltől egyenlő távolságot tartani. Mert győzzön is bármelyik fél, a győztes nem kíván kétes barátokat, olyanokat, akik a nehéz időkben nem álltak mellé. Ámdeviszont a vesztes sem fogadja be, hiszen mikor az élet-haláltusáját vívta nem akarta a pártját fogni. Tehát úgy vélem a semleges, középen álló ember se köszönetet sem megbecsülést nem kap senkitől. Marad neki az internet ahol éppen az aktuálisan kipécézett delikvensét, szadizza.

Mindazonáltal Machivelit nem kell komolyan venni, hol van ma már az ő erkölcsisége a mai sokkal emberközeli etika mellett.