"Nem kinyírásról volt szó, hanem impériumváltásról, egy már régen csak fiktíven létező, kényelmetlenné vált és népei jó része által fenntartani nem kívánt államalakulat felszámolásáról egy vesztett háború után."

 

Én még azt is megértem, hogy te ezt így látod. Viszont az az igazság, ha egy országot és népét feldarabolják, akkor azt nem azért teszik, hogy továbbra is vidáman éljen. Példák erre éppen, a soviniszta és magyargyűlölő szomszédaink. És, hogy az akkori Magyarország kényelmetlen lett volna a nemzetiségeinek? Te most viccelsz? Mennyivel tudott többet nyújtani pl. Románia, Szerbia és Csehszlovákia az akkori liberális Magyarországnál?...

 

"Magyarország tényleges önállósága 1526-ban, minden közjogi trükk és illúziókergetés ellenére megszűnt. A török alóli felszabadulását nem a végek rongyosgárdájának és igriceinek köszönhette, hanem az Ausztriai Ház és a vele Szövetséges (és ideillő anakronizmussal: Társult) Hatalmak erejének."

 

Itt te próbálsz trükközni.

A történelmi Magyarország legkésőbb, még jogi értelemben is, a kiegyezés által (1867) feltámadt. Saját minisztériummal, hatósággal, közigazgatással teljesen egyenjogú társállamává vált Ausztriának.

A török alóli felszabaduláshoz csak annyit: sajnos az ország kimerült a kb. 150 éves háborúskodásokban és eleget fizetett azért, hogy Európa esetleg ne minaretekkel legyen tele. Tisztában vagyok vele, hogy a történelem nem ismeri a hála fogalmát, de ez is hozzátatozik a képhez...

 

"A mesterségesen kifundált dualista konstrukció sem bizonyult tarthatónak, egyebek mellett a magar uralkodó osztályok elvakult, de elegendő vonzerővel és teljesítménnyel nem társuló államnemzeti asszimilációs dühe miatt."

 

Véleményeddel ellentétben a Monarchia a korhoz viszonyítva nagyon jól működött, hatalmas gazdasági fellendülés vette kezdetét a liberális szellemiségű akkori Magyarországon és az ország társadalmi berendezkedése sokkal korszerűbb volt bármely későbbi utódállamnál.

Teljesen hazugságon alapul az asszimilációs blablád is, különösen, ha figyelembe vesszük az utódállamok kisebbségi politikáját. Jóllehet az akkori liberális szellemiségű Magyarország, mint politikai nemzet, csak a magyart ismerte el, de a kisebbségeket minden további nélkül elismerte kultúrnemzetként és nem tört sem a nyelvük, sem a kultúrájuk ellen. Nem akarta őket megsemmisíteni, mint a későbbi utódállamok egészen napjainkig az uralmuk alá került magyarságot.

 

"Mivel ép ésszel nem vitatható, hogy e többségi  nemzeteknek pontosan annyi joguk van a maguk államának minden rögéhez, mint a Magyar Köztársaság 93.000 négyzetkilométeréhez a Magyar Köztársaságnak, teljesen ésszerűtlen egy ezzel ellentétes  narratívába kibogozhatatlanul bezárkózni."

 

Mivel ép ésszel nehezen fogható fel, hogy részben az egykori Magyarország területéből és népességéből is hasznot húzó utódállamok mért akarják még mindig a területükön élő őshonos magyarságot megsemmisíteni, ezért a magyar államnak kutya kötelessége minden nemzetközi fórumon ezekre a visszásságokra rámutatnia és tiltakoznia ellene, valamint minden demokratikus eszközzel azon lenni és dolgozni, hogy a magyar kisebbségeket a szomszédok soviniszta agresszivitásától megvédje.

 

Ezeket a tényeket ismerve, addig sajnos nem lehet igazi béke köztünk és szomszédaink között, amíg szomszédaink le nem tesznek arról a meglehetősen aljas szándékukról, hogy az uralmuk alá került magyarságot eltüntessék. Ez a szándékuk teljesen ellentétes az általános emberi emberi jogok chartájában leírtakkal, de ellentétes az EU emberjogi- és kisebbségi normáival is.