Lehet egy kilenven év előtti nemzetközi békekonferencia eljárásmódját bírálni, de ez nem ok arra, hogy ne a valóságra, a békekonferencia határozatainak érvényességére építsünk. Aki a békekonferencia határozatainak érvényességét - nem igazságosságát vagy efféléket - megkérdőjelezi, az az európai stabilitás halálos ellensége. És ha sem ereje, sem támogatása ahhoz, hogy amúgy is értelmetlen revansot kívánjon venni a múlton, akkor a saját hazájának is halálos ellensége.

A többi utódállamnak nemzetközileg is szentesített joga van területe minden talpalatnyi földjéhez, és joga van arra is, hogy azzal szemben, aki ezt megkérdőjelezi, netán tetleg, azzal szemben a szükségesnek talált és elégséges eszközökkel eljárjon.

Fel kéne már nőni, nem a múlt sérelmein nyavalyogni férfiatlanul, érdemeket és meg nem értett nagyságot bizonygatva. Aki részt vesz háborúkban, el is vesztheti azokat, annak meg következményei vannak, ha a körülmények olyanok, akkor igen kellemetlenek is lehetnek ezek a következmények.

Érdemes megfontolni, mennyire bejött Mussolininak is a dicső múlt visszálmodása, meg Szálasinak a gyepüvédelem. Aki a létezőt kockázatja egy rosszul elmesélt történet fantomfájdalma meg a virtuális kielégülés érdekében, az ellensége önmagának.

Szerencsére a trianonozás lényegében kimerül a június 4-én függetlenné vált Magyarország polgárainak egymás közti acsargásában és némi etnobizniszelésben.